Dr. Alexandra Baneu tudományos kutató – Ókor- és Középkortörténeti Tanulmányok Központja, BBTE / Sextil Pușcariu Nyelvészeti és Irodalomtörténeti Intézet, a Román Akadémia Kolozsvári Fiókja, egy ERC Starting Grant kutatói ösztöndíj nyertese (fogadó intézmény: BBTE).

Daniel David: Kérem, mutatkozzon be röviden! Nevem Alexandra Baneu, tanulmányaimat a BBTE Történelem és Filozófia Karán (2011), majd a BBTE Bölcsészettudományi Karának klasszikafilológia szakán (2012) végeztem. 2011 és 2013 között az antik és középkori filozófia magiszteri képzési program hallgatója voltam, 2016-ban szereztem doktori címet filozófiából. 2017-től kezdődően kettős intézményi kötődésem van: társult kutatóként dolgozom a BBTE Ókor- és Középkortörténeti Tanulmányok Központjában, valamint a Román Akadémia Kolozsvári Fiókjának Sextil Pușcariu Nyelvészeti és Irodalomtörténeti Intézetében. Utóbbiban lehetőségem nyílt egy másik szakterülettel is megismerkedni azáltal, hogy bekapcsolódtam az Erdélyi Iskola (Școala Ardeleană) képviselői által megjelentetett művek kritikai kiadásának szerkesztésébe. Ennek köszönhetően elsajátíthattam a két eltérő időszakra és területre – a nyugati középkorra, valamint a román felvilágosodásra – jellemző kutatásmódszertant és szöveggondozási technikákat. Érdeklődésem látóterében továbbra is kitüntetett helyet foglalnak el a középkortörténeti tanulmányok, különösen a középkori filozófia. Személyes értékeim: a bátorság, a függetlenség és a mások iránti tisztelet. Daniel David: Elnyert kutatói ösztöndíja esetében miért választotta fogadó intézményként a Babeș–Bolyai Tudományegyetemet? Ennek az egyetemnek a falai között tanultam, és itt ismerkedtem meg annak a kutatócsoportnak a tagjaival, akikkel már közel tíz éve együtt dolgozunk. Továbbá – e főként személyes indokokon túl – úgy gondoltam, hogy az országban a BBTE az az intézmény, amely a legjobb feltételeket tudja biztosítani projektem megvalósításához, nemcsak a kutatás fontosságára fordított figyelemnek köszönhetően, hanem amiatt is, hogy az egyetemnek van már tapasztalata az ERC típusú projektek lebonyolításában. Daniel David: Kérem, mutassa be röviden az elnyert kutatói ösztöndíjjal kapcsolatos tudnivalókat! A fiatal kutatók programjait támogató pályázati kiírásra (ERC StG 2020) benyújtott Note-taking and Notebooks as Channels of Medieval Academic Dissemination across Europe (röv. NOTA) elnevezésű projektem kedvező elbírálásban részesült. Ez a típusú kutatói ösztöndíj igen jelentős nemzetközi presztízsnek örvend, a nyertes pályázatok legtöbbször eredetiségük és az adott szakterületen belüli innovációs képességük miatt emelkednek ki. Nemcsak arról van szó, hogy a rendelkezésünkre álló ismeretekkel dolgozunk és azokat újjászervezzük, hanem paradigmaváltást vagy legalább jelentős módszertani változtatásokat szeretnénk kezdeményezni. Daniel David: Melyek a jövőbeli akadémiai tervei? Jelenleg örömmel tölt el az a tudat, hogy öt éven keresztül lehetőségem lesz olyan kutatási témával foglalkozni, amely valódi érdeklődést keltett fel bennem. Szeretném megvalósítani a NOTA-projekt keretében vállalt célkitűzéseket, és, amennyire ez lehetséges, növelni az Ókor- és Középkortörténeti Tanulmányok Központjában zajló kutatómunka láthatóságát. Daniel David: Lenne egy rövid üzenete a BBTE közösségének? Minél több kiváló eredmény szülessen az elkövetkezendő években!   Saját kutatói oldal/CV elérhetősége: https://acad.academia.edu/BaneuAlexandra   Twitter: @NotaERC

BOGDAN P. ONAC – A KARSZTGEOLÓGIA ÉS A PALEOKLIMATOLÓGIA PROFESSZORA A DÉL-FLORIDAI EGYETEMEN (USF), A KOLOZSVÁRI „EMIL RACOVIȚĂ” BARLANGKUTATÓ INTÉZET TÁRSULT KUTATÓJA, ÉS A BBTE GEOLÓGIA INTÉZETÉNEK TÁRSULT OKTATÓJA

Daniel David: Kérem, mutatkozzon be röviden.

Bogdan P. Onac vagyok, a karsztgeológia és a paleoklimatológia professzora a Dél-Floridai Egyetemen (USF), a kolozsvári „Emil Racoviță” Barlangkutató Intézet társult kutatója, és a BBTE Geológia Intézetének társult oktatója. Egyetemi tanulmányaimat a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Biológia–Földrajz–Geológia Karán fejeztem be 1987-ben, geológus-mérnök szakon, majd ugyanitt szereztem doktori címet 1996-ban.

Legfontosabb kutatási területeim a paleoklimatikus- és paleokörnyezet-rekonstrukció a barlangokban felhalmozódott lerakódások (függőcseppkő, guanó, jég) alapján, valamint az ásványtani kutatások és az izotóp-geokémia alkalmazása különféle anyagtípusokon.

Daniel David: Kérem, mutassa be röviden az akadémiai megvalósításokat, eredményeket.

2019 október 10-én a Nature folyóiratban jelent meg a Constraints on global mean sea level during Pliocene warmth című tanulmány, amelynek szerzői között két BBTE-n végzett kutató neve is szerepel. A tanulmány első szerzője Oana Dumitru, a Kémia és Vegyészmérnöki Kar végzettje, aki most a Dél-Floridai Egyetemen folytatja doktori tanulmányait, és jómagam, mint levelező-szerző. Az elemzés egy eltérő morfológiájú barlangi kitöltés-típus (sztalaktit, sztalagmit stb.) vizsgálata alapján készült, amely csak a Földközi-tenger partjától kevesebb mint 100 méterre lévő tengerparti barlangokban képződik. Elhelyezkedésüknek köszönhetően ezeket a barlangokat minden alkalommal elöntötte a víz, amikor megemelkedett a tenger szintje. Amikor a víz szintje legalább néhány száz évig állandó maradt, az elárasztott barlangi kitöltés körül és a barlangok falán széngyűrűk rakódtak le különböző magasságokban. Az általunk elvégzett vizsgálatokhoz Mallorca (Spanyolország) szigetének egyik észak-keleti fekvésű barlangjából 6 ilyen barlangi kitöltést gyűjtöttünk, amelyek a jelenlegi tengerszint feletti 22 és 32 m közötti magasságokban rakódtak le. Urán-ólom radiometriai kormeghatározás segítségével 4.4 és 3.3 millió év közötti képződményeket azonosítottunk az Új-Mexikói Egyetem (Amerikai Egyesült Államok) kormeghatározással foglalkozó laboratóriumában.

Az egyik legrelevánsabb minta a 3.3 millió éves, ugyanis a tudományos közösség számára nagy jelentőséggel bíró időintervallumban képződött. Hogy miért? Mert a ~3.3 és a ~3 millió év közötti időszak éghajlat-rekonstrukciós eredményei azt mutatják, hogy a jelenhez képest 2–3 Celsius-fokkal melegebb volt, és a szén-dioxid légköri koncentrációja a mostanihoz hasonló volt. Ez a múltbéli időszak ezért analógiaként is használható annak megértéséhez és felbecsüléséhez, hogy a bolygónkat fenyegető globális felmelegedés hatására a tengerszint milyen ütemben fog emelkedni a jövőben. Ennek a klimatikus forgatókönyvnek a tekintetében az általunk kapott eredmények azt mutatják, hogy a tenger szintje a jelenlegihez képest 16 méterrel fog megemelkedni. A kutatócsoportunk által megvizsgált másik releváns minta egy még magasabb klímájú időszakból származik (a mostanihoz képest ~4 Celsius-fokkal is magasabb), és a megjelent tanulmányban rámutattunk arra, hogy a tenger vízszintje 23 méterrel magasabb volt a mostanihoz viszonyítva. A kapott eredmények pontosságának köszönhetően az óceán szintjének váltakozásaira/ingadozásaira vonatkozó becsléseink pontosabb határok között mozognak, amely fontos lépést jelent ennek a kérdéskörnek a tanulmányozásában. Adataink azt mutatják, hogy a felmelegedés miatt hangsúlyozottan veszélyeztetett helyzetben vannak a jégmezők és az alpesi gleccserek, és a Nature folyóiratban közzétett eredmények a jövőben a jégmezők stabilitására vonatkozó kutatásokat fogják szolgálni. Ilyenformán hozzájárulnak a magasabb hőmérséklet hatására megváltozó krioszférával kapcsolatos kérdéseink mélyebb megértéséhez, és a maguk során a tengerszint változásaira vonatkozó pontosabb előrejelzések megfogalmazását is lehetővé teszik.

Daniel David: Melyek a jövőbeli akadémiai tervei?

Folytatni fogom a Mallorca, Szardínia és Kuba szigetek tengerparti barlangjaiban található ásványi eredetű források (barlangi kitöltések) tudományos vizsgálatait, ahol hihetetlen lehetőségek vannak a tengerszint múltbéli ingadozásainak tanulmányozására. Ugyanakkor, az éghajlat- és környezet-rekonstrukciós vizsgálatok sikeresnek mondható sorozatát követően – amelyek keretében romániai barlangokban található guanó-lerakódások stabil szénizotópos kormeghatározó vizsgálatát végeztük –, elérkezett az ideje annak is, hogy ezt a kutatási módszert egyéb európai és amerikai barlangokra is kiterjesszük. A legutóbbi vizsgálatok során a Geológiai Intézet Magyar Tagozatának oktatójával, dr. Forray Ferenccel dolgoztunk együtt, aki a BBTE Izotópos Geokémiai Laboratóriumban végezte az izotópos mérések jelentős részét.

Daniel David: Miért választotta a BBTE-t?

A BBTE berkeiben nevelkedtem geológussá, a BBTE-n doktoráltam, majd 1996 és 2011 között a BBTE oktatójaként dolgoztam. Éppen emiatt tartom fontosnak, hogy aktívan együttműködjek az Alma Mater Napocensis-en oktató volt kollégáimmal.

Daniel David: Egy rövid üzenet a BBTE közösségének?

Annak ellenére, hogy a BBTE-t az ország legjobb egyetemének tartom, azt hiszem, nem érte még el a maximális teljesítőképességét. Tudatában vagyok annak, hogy a romániai gazdasági helyzet nem a legelőnyösebb, de erősen bízom abban, hogy a tudományos kutatásnak hihetetlen humán és analitikus erőforrásai vannak, amelyeket kihasználva elérhetjük, hogy a Babeș–Bolyai Tudományegyetem felkerüljön a világ legjobb 500 egyetemének listájára.

Személyes egyetemi kutatói oldal elérhetősége:

http://bonac.myweb.usf.edu/BogdanOnac/Home.html

Adrian Pătruţ egyetemi tanár, BBTE Kémia és Vegyészmérnöki Kar

Daniel David: Kérem, mutatkozzon be röviden.

A Babeș–Bolyai Tudományegyetem Kémia és Vegyészmérnöki Karának professzora vagyok, és jelenleg a „Bizonyos monumentális zárvatermő fák életkorának és szerkezetének vizsgálata radiokarbon kormeghatározás segítségével, illetve az ezekből vett minták klimatikus tanulmányozása stabil izotópos elemzés révén” (Investigarea vârstei şi arhitecturii unor arbori angiospermi monumentali prin datare cu radiocarbon, respectiv studiul climatic al mostrelor recoltate din aceşti arbori prin analiză de izotopi stabili) című kutatási projektet irányítom. Az említett kutatási projekt természetesen interdiszciplináris jellegű kutatás, azzal a megjegyzéssel, hogy a legfontosabb vizsgálati módszer a radiokarbon kormeghatározás, amely részecskegyorsítóval ellátott tömegspektrométer (AMS, Accelerator Mass Spectrometry) segítségével történik. Ez egy radiometrikus jellegű kormeghatározási módszer, amely a nukleáris fizika és kémia hatáskörébe tartozik. Lassan 15 éve tartom a nukleáris kémia kurzust, amelyet radiokémiának is neveznek, és ennek egyik speciális fejezete a radiokarbon kormeghatározásról szól.

Daniel David: Kérem, mutassa be röviden akadémiai megvalósításait, eredményeit.

A Nature Plants folyóiratban frissen megjelent The demise of the largest and oldest African baobabs (A legnagyobb és legöregebb afrikai baobabfák vagy majomkenyérfák pusztulása) című tanulmányról van szó, amelynek első szerzője és levelező szerzője vagyok. Annak ellenére, hogy a szaklap csak 2015-től jelenik meg, impakt faktora már 11,471. A tanulmány az általam vezetett nemzetközi kutatócsoport néhány fontosabb eredményét mutatja be, amely a monumentális afrikai baobabfák vagy majomkenyérfák szerkezetének, életkorának és növekedésének radiokarbon kormeghatározással történő vizsgálatára vonatkozik. Gyakorlatilag mindannyian vagy majdnem mindannyian a világ trópusi vidékein található monumentális baobabfákat vizsgáltuk.

A legfontosabb felfedezésünk azt mutatja, hogy 2005-től kezdődően a legidősebb 13 afrikai baobab fa közül 9, valamint a legvastagabb 6 afrikai baobab közül 5 elpusztult. Mivel nem volt semmiféle járvány, ez a jelenség teljesen meglepő volt számunkra, figyelembe véve azt is, hogy egy baobab fa több mint 2000 évig is élhet. Ezek az elpusztult monumentális baobab fák dél-afrikai országok területén voltak. Úgy gondoljuk, hogy kihalásuk összefüggésbe hozható a legújabb klímaváltozásokkal, amelyek különösen Dél-Afrikát érintik, az El Niño – Déli Oszcilláció (angol rövidítéssel ENSO) jelenségkör komponensei nagyfokú intenzitásának köszönhetően. Ez a hatás két súlyos tényező előzmény nélküli összekapcsolódását eredményezte, konkrétan a nagyon magas hőmérséklet és a rendkívüli szárazság társulását.

A kutatásokat végző nemzetközi csapatban más BBTE-s kutatók is részt vettek, az élen dr. Rákosy László egyetemi tanárral és Roxana Pătruţ doktorandusszal, a Biológia és Geológia Karról, valamint dél-afrikai vagy más afrikai országokban, az Amerikai Egyesült Államokban élő más kutatókkal együtt, ugyanis a radiokarbon kormeghatározások a Woods Hole Oceanográfiai Intézetben zajlottak, Massachusets Államban. Itt szeretném megjegyezni azt, hogy a kutatások teljes egészében történő finanszírozása kutatási projektek keretében valósul/valósult meg, a Kutatási és Innovációs Minisztérium támogatásával a CNCS–UEFISCDI Román Országos Tudományos Kutatási Hivatal révén. Egyébként világszinten a mienk az egyedüli kutatócsoport, amely több mint egy évtizede folytatja ezeket az úttörő jellegű vizsgálatokat.

A Nature Plants hasábjain közölt cikkünknek szokatlanul nagy sajtóvisszhangja volt, és nagyon magas altmetriás[1] pontszámot ért el. A tanulmány megjelenését Sarah Hausman, a Nature publikációk sajtófelelőse jelentette be 2018 június 4-én, amikor a szöveget a sajtóügynökségek rendelkezésére bocsátottuk, és hírzárlat alatt volt egészen június 11-ig, az online megjelenés időpontjáig. Június 5-től kezdve a sajtóügynökségek részéről több tíz felkérést kaptam naponta, a világ minden tájáról, akik interjút kértek vagy beszélgetni szerettek volna a témáról telefonon, skype-on vagy e-mail-en keresztül. Ezek a megkeresések azóta is folytatódnak, kiegészülve olyan jellegű együttműködési felkérésekkel, amelyek a cikk témájával kapcsolatos dokumentumfilmek elkészítésére vonatkoznak. Június 19-én, ugyanaz a Sarah Hausman küldött nekem egy e-mailt, amelyben felhívja a figyelmet a cikket övező kivételes médiaérdeklődésre. Ezt itt eredetiben is idézem:

»Dear Dr. Patrut, 

Hope this finds you well.

I wanted to send you an email regarding the fantastic media coverage of your baobab paper. 

Your research was the subject of 1058 articles, with stories from BBC, CNN, Guardian, the Times, Independent, Daily Mail, AFP, Deutsche Welle, USA Today, Washington Post, Los Angeles Times, the Atlantic, Newsweek,  New Scientist, Science, National Geographic, IFL Science, Mashable, Boing Boing, Earther, Business Insider, among others.

Coverage also appeared in New York Times online and in today’s print NYT Science Times section.

 

All the best,

Sarah Hausman

Communications and Press Officer, Nature Research

Springer Nature«

Már július 22-én, a cikk altmetriás pontszáma 2269 volt, amely a nagy érdeklődést mutatja. Ennek a nagyon magas pontszámnak köszönhetően cikkünk a Nature Plantsban megjelent 705 cikk közül a legelső helyen szerepelt, és a 18. helyen volt a legfontosabb jegyzett tudományos folyóiratokban közölt 211.001 cikk között.

Ezek a hírek örvendetesek voltak számomra, elsősorban amiatt is, hogy a nagy sajtóügynökségek, napilapok, tévécsatornák stb. által 2269-szer megemlített és a világ 5 földrészén hírül adott cikkben explicit módon megjelent a Babeș–Bolyai Tudományegyetem és Románia neve is. Másfelől ez az érdeklődés a kutatócsoport által kifejtett munka elismerését, szakmai elégtételt is jelentett annak a csapatnak, amely gyakran nagyon nehéz körülmények között, távoli vidékeken, néha saját költségén végzett kutatásokat.

Daniel David: Melyek a jövőbeli akadémiai tervei?

Szeptemberben egy kutatócsoport Indiába fog utazni, hogy elvégezze néhány nevezetes fa radiokarbon kormeghatározását, többek között két, szentnek tartott baobab fát és egy óriás banyán fát (bengáli fikusz) fognak vizsgálni. Ennek a tevékenységnek a megvalósítása az indiai biodiverzitás országos ügynökséggel együttműködésben történik. Nem sokkal ezután egy madagaszkári kiszállás következik, amelynek során mintákat gyűjtünk főként a méret szerinti második óriás majomkenyérfából (Adansonia grandidieri), amelyről néhány napja tudtuk meg, hogy kidőlt. Közben folytatni fogjuk az európai országokban – beleértve Romániát is –, található kiemelkedő fák vizsgálatát.

A következő évben megpróbáljuk árnyalni, változatosabbá tenni a Madagaszkár szigetén élő három óriás baobab fajra, valamint az ausztráliai baobab fajra vonatkozó kutatásainkat. A kutatási projekt második részével, azaz az éghajlati változások tanulmányozásával is intenzívebben fogunk foglalkozni. A monumentális zárvatermő fák anyagmintáinak, évgyűrűinek radiokarbon kormeghatározással történő vizsgálata egy térkép megrajzolását teszi lehetővé, amely a fatörzs belseje alapján az életkort mutatja. Később ezeket a meghatározott életkorú anyagmintákat rendszerint stabil szén- és oxigénizotópos vizsgálatnak vetjük alá. Az így nyert információk hasznos adatokat szolgáltatnak az adott térség klímafejlődésére vonatkozóan, az elmúlt 1000–1500 évre nézve. Mindez rendkívül jelentős eredmény főként az afrikai régiók esetében, ahol bizonyos őshonos nyitvatermők hiányában elenyészőek a klímaváltozásra vonatkozó tanulmányok és információk.

Daniel David: Miért választotta a BBTE-t?

Gyerekként sokszor jártam az egyetem folyosóin, irodáiban és tantermeiben, ahová tanárszüleimet gyakran elkísértem. Egyébként sok közeli rokonunk egyetemi oktató volt, főként a Bölcsészettudományi Karon. Majdnem kizárólag egyetemi környezetben nevelkedtem, ahonnan nem hiányoztak a BBTE kiemelkedő személyiségei sem. A szüleim talán el sem tudták volna képzelni azt, hogy ne egyetemi pályát válasszak. Így aztán a BBTE magától értetődő választási lehetőségként kínálkozott számomra annak ellenére, hogy a legutolsó pillanatban döntöttem a vegyészet mellett. Édesapám mindig is azt szerette volna, hogy egyetemi tanár legyek, ami az ő hagyományos világszemlélete szerint a személyiség kiteljesedését jelentette. Örömmel tölt el az a tudat, hogy sikerült teljesítenem ezt az óhaját. Tulajdonképpen én mindig is második otthonomnak tartottam az egyetemet.

Daniel David: Egy rövid üzenet a BBTE közösségének?

A BBTE sokban különbözik attól az akadémiai közösségtől, amelyet sok évvel ezelőtt megismerhettem. A hajdani hagyományos professzor enciklopédikus tudású lélek volt, tanító és tudós személy, akinek megvolt a saját elefántcsonttornya. Majdnem kizárólag a saját munkahelyéhez, a kollégáihoz, és főként a hallgatóihoz, a doktoranduszaihoz kötődött, akiknek nemcsak általános és mélyebb ismeretanyagot szeretett volna átadni, hanem a modern ember valódi felvilágosult értékeit is.

Ma egy posztmodern, posztindusztriális és eklektikus világban élünk, amelyet erőteljes globalizációs folyamatok is befolyásolnak. A BBTE is megváltozott, és alkalmazkodott az új idők elvárásaihoz és kihívásaihoz. Oktatói nemzetközi tudományos csereprogramokban vesznek részt, meghívott előadóként is tartanak kurzusokat külföldön, és multinacionális kutatási projektekben vesznek részt. A BBTE hallgatói, magiszteri hallgatói és doktoranduszai a maguk során szintén részt vesznek különböző európai programokban, amelyek keretében neves egyetemekre jutnak el tanulni és kutatni, aktívan bekapcsolódnak a nemzetközi vérkeringésbe, szakmai gyakorlatot végeznek, és konferenciákon mutatják be eredményeiket, és közvetlen kapcsolatokat létesítenek más országok kutatóival és oktatóival. Ezek a külföldi vendégtanári és hallgatói mobilitási (alapképzés, magiszteri és doktori képzés) programok kölcsönösek, és az akadémiai közösség képviselői számtalan országból érkeznek Kolozsvárra, hogy meghívott vendégtanárként előadásokat tartsanak, illetve kutatóként tevékenykedjenek a BBTE karain. Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy a mai BBTE már nem a hajdani vár romantikus otthona, hanem egy erőteljes, nemzetközi szintű oktatási és kutatási csomópont, egy globális hálózat szerves része. Szeretnék mégis néhány személyes megjegyzést intézni a BBTE és az ország akadémiai közösségéhez, szem előtt tartva azt a tényt, hogy az egyetem jelenti az elit és az intellektuális értékek legmagasabb fokú koncentrációját.

Elsősorban kijelenthetjük, hogy az oktatók és főként az egyetemi tanárok helye, szerepe és jelentősége társadalmi szinten drámaian átértékelődött. A szerényebb bérezési szint és a tanárok alacsony nyugdíja csak az erre vonatkozó bizonyítékok egyike. 30 éves demokratikus gyakorlat után, paradox módon, közkedveltté váltak az állam „erőintézményei”, gyakran az értelmiségiek egyetértése és a fiatalabb generációk támogatása mellett.

Másodsorban elmondható, hogy annak ellenére, hogy az oktatásügy kiemelt területként van számon tartva, magára az oktatásra és a kutatásra fordított támogatás nagyon messze áll még a hazai bruttó termékből felhasználható, a törvény által előírt 6%-tól, illetve 1%-tól. Ilyen körülmények között nagyon nehéz elérni azt, hogy nemzetközi szinten is versenyképes oktatással és kutatással rendelkezzünk hosszú távon, és továbbra sem tudunk egyebet tenni, szakembereinket és értékeinket fejlettebb országok fogják elcsábítani.

Harmadsorban, olyan fogyasztói társadalomban élünk, amely túlzottan pragmatikus, és amelyik az igazi értékeket hamis értékekre cserélte le. Az általánosan elfogadott egyedüli érték a pénz lett, a mediatizált és irigyelt társadalmi minta pedig a gazdag, tehetős ember. Ebben látom a kulturális és főként a tudományos középszerűség egyik legfontosabb okát, és a mai világ ebben tetszeleg.

Negyedsorban elmondható, hogy gyakran olyan kisszerű személyek mutatják az irányt és vezetnek minket, akik nem veszik figyelembe az igazi értékeket, vagy egyszerűen szélhámosok, és nem képviselnek valódi értékeket, nem veszik számításba az elért eredményeket.

Végezetül, ahányszor gyakori külföldi útjaimról hazafelé tartok, közeledek az országhoz, úgy érzem, hogy felerősödik a gyűlölködés, a borzadás és a reményvesztettség. Az elmúlt évek során a romániai társadalom erőteljesen rétegződött és ellenséges érzületekkel telítődött, főként bizonyos belső és külső manipulatív tényezőknek köszönhetően. A Nagy Egyesülés centenáriumát ünneplő ország életében sokkal több toleranciára, párbeszédre és megértésre lenne szükségünk.

Véleményem szerint a BBTE közösségének és az egész romániai egyetemi közösségnek jóval többet kellene foglalkoznia ezekkel a kérdésekkel, de főként saját elhivatottságával és valódi társadalmi szerepével.

[1] Altmetria alatt a publikációk nem hagyományos tudománymetrai értékelését értjük, például az internetes letöltések számát és a közösségi médiában történő említést.

Dan Constantin Niță – kutató, BBTE Környezettudományi és Környezetmérnöki Kar, a Bristoli Egyetem tiszteletbeli kutatója

Daniel David: Kérem, mutatkozzon be röviden.

A nevem Dan Constantin Niță, és kutatóként dolgozom a „Sisteme inteligente privind siguranța populației prin controlul şi reducerea expunerii la radon corelate cu optimizarea eficienţei energetice a locuinţelor din aglomerări urbane importante din România” (SMART-RAD-EN) [A radonsugárzás  kontrollja és csökkentése Románia legfontosabb városi agglomerációinak lakásaiban lévő energetikai hatékonyság optimalizálásával, a lakosság biztonságát szavatoló intelligens rendszerek segítségével] elnevezésű európai projekt keretében, a BBTE Környezettudományi és Környezetmérnöki Karán, ugyanakkor társult kutatóként részt veszek a BBTE Geológia Intézetének keretében megvalósuló induktív csatolású plazma tömegspektrometriás laboratóriumi vizsgálatokban, valamint a Bristoli Egyetem Földrajzi Intézetének (tiszteletbeli) társult kutatója vagyok.

Egyetemi alapképzési tanulmányaimat a BBTE Fizika Karán végeztem, majd a magiszteri és a doktori tanulmányaimat a BBTE Környezettudományi és Környezetmérnöki Karán folytattam, dr. Constantin Cosma egyetemi tanár odaadó szakmai irányítása mellett. A doktori fokozatot 2012-ben szereztem meg.

Legfontosabb kutatási tevékenységem szorosan kapcsolódik az urán-sorra épülő kormeghatározáshoz és a nagyprecizitású izotópos vizsgálatokhoz (MC-ICPMS, HR/SF-ICPMS), beleértve az izotópok mérési metodológiájának fejlesztéséhez kapcsolódó vizsgálatokat, a geokronológiát, a paleoklimatológiát, az emlősök evolúcióját, a nukleáris kriminalisztikát stb.; másodlagos kutatási tevékenységeim a különböző környezetekből származó természetes és antropikus anyagok radioaktivitása,

Daniel David: Kérem, mutassa be röviden az akadémiai megvalósításokat, eredményeket.

A Nature szakfolyóiratban megjelent „CO2 storage and release in the deep Southern Ocean on millennial to centennial timescales” (https://doi.org/10.1038/s41586-018-0614-0) című legújabb tanulmány bemutatja a nemzetközi kutatócsoportunk által elért eredményeket, és azt igazolja, hogy a Déli-Óceánban tárolt szén-dioxid gyors felszabadulása hozzájárult az utolsó jégkorszak lezárulásához. Az eredményeket a Déli-Óceán nagy mélységeiben lévő (~1000 m) korallminták alapján generáltuk. Így, a hajdani óceán mélységeiben lévő pH-értékekre vonatkozó legújabb eredmények lehetővé tették azt a megfigyelést, amely szerint az utolsó jégkorszak legvégén az óceánban lévő szén-dioxid a légkörbe került. Jóllehet, sok kutató arra gyanakodott, hogy az Antarktisz közelében lévő óceán tehető felelőssé a jégkorszaki szén-dioxid változásokért, nem álltak rendelkezésre olyan adatok, amelyekkel egyértelműen bizonyítani lehetett volna mindezt.

Az újabb adatok hozzájárulnak ahhoz, hogy jobban megértsük a jégkorszakot, de abból a szempontból is jelentősek, hogy rálátást biztosítanak a jelenlegi szén-dioxid mennyiség növekedésére és a klímaváltozás folyamataira. Vannak tehát olyan kutatók, akik határozottan érvelnek amellett, hogy ha a szén-dioxid hozzájárult a jégkorszak lezárulásához, illetve implicit módon a tenger szintjének több mint 100 méteres megemelkedéséhez, akkor sokkal komolyabban kellene vennünk az emberi tevékenységnek köszönhető szén-dioxid kibocsátás folyamatos növekedésének következményeit.

Egy másik tudományos teljesítmény, amelynek apropóján ez az interjú is elkészült, maga az „Orbital precession modulates interannual rainfall variability, as recorded in an Early Pleistocene speleothem”, tanulmány megjelenése volt a Geology szaklapban; amely 1-es számú besorolást kapott a saját szűkebb szakterületén. (https://doi.org/10.1130/G45019.1)

Daniel David: Melyek a jövőbeli akadémiai tervei?

Rövid távú prioritásnak tekintem a BBTE Geológia Intézetének keretében zajló induktív csatolású plazma tömegspektrometriás laboratóriumi vizsgálatok megkezdését, hosszú távon pedig magának a laboratóriumnak a korszerű berendezését és kibővítését, hogy ennek alapján a nagyobb horderejű kutatási témákhoz is hozzá lehessen férni. Ugyanakkor, a radioaktivitás területén folytatott kutatások is a jövőbeli terveim között szerepelnek.

Daniel David: Miért választotta a BBTE-t?

Tanulmányaimat a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen végeztem, és időközben a kutatói pálya fele mozdultam el. Néhány évet neves egyetemek falai között töltöttem, együttműködve talán híresebb egyetemek kutatóival is, mégis visszatértem Kolozsvárra, azzal a reménnyel, hogy a külföldön megkezdett kutatásaimat itt folytathassam.

Daniel David: Egy rövid üzenet a BBTE közösségének?

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a BBTE akadémiai közösségének tagja lehetek, hiszen ez az ország legjobb egyeteme, az én nézőpontomból is. Ami a BBTE-n zajló kutatásokat illeti, figyelemre méltó teljesítőképességgel rendelkezünk, akár bizonyos nemzetközi intézmények szintjét is felülmúljuk, és merem remélni, hogy ezt a jövőben sikerül kamatoztatnunk megfelelő mértékben.

Saját kutatói oldalak elérhetősége: https://www.scopus.com/authid/detail.uri?authorId=54405165200 https://www.researchgate.net/profile/Dan_Nita

dr. Ionel Haiduc akadémikus – a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Kémia Karának emeritus professzora, a Román Akadémia tagja

1. Daniel David: Kérem, mutatkozzon be röviden.

Ionel Haiduc vagyok, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Kémia Karának emeritus professzora, a Román Akadémia tagja, a göttingeni, a budapesti, a kisinyovi, a montenegrói tudományos akadémiák, valamint az Academia Europaea és a Leibnitz Sozietät (a hajdani tudományos akadémia az NDK-ban) levelező vagy tiszteletbeli tagja.

1990 és 1993 között a Babeș–Bolyai Tudományegyetem rektori tisztségét töltöttem be, 2006 és 2014 között a Román Akadémia elnöke voltam. Szervetlen kémia előadásokat tartottam, és bevezettem a fémorganikus kémia, a szupramolekuláris kémia, valamint a tudományos kutatás módszertana és etikája tantárgyakat.

Tudományos kutatásaim során a szervetlen gyűrűk kémiája, a fémorganikus kémia, valamint a szupramolekuláris kémia foglalkoztatott. Két fontosabb eredménnyel is büszkélkedhetem: az első a szervetlen gyűrűk kémiájáról szóló könyv, amely román nyelven és két bővített kiadásban angol nyelven is megjelent, és a fémorganikus szupramolekuláris kémia, társzerzőkkel, angol nyelven, amelynek előszavát Jean-Marie Lehn Nobel-díjas professzor, a szupramolekuláris kémia atyja írta. Ez utóbbiról, az Amerikai Kémiai Társaság lapjában megjelent recenzióban ezt írták: „Haiduc és Edelmann könyvének megjelenéséig a fémorganikus szupramolekuláris kémia nem létezett különálló diszciplínaként.”

Mostanában egy új kémiai elv népszerűsítése, az „inverz koordináció” megismertetése foglalkoztat. Szenvedélyes figyelemmel követem a kémiai tudományok területén megjelenő szakirodalmat, és igyekszem napirenden lenni az újdonságokkal, a kutatásban próbálok lépést tartani az idővel, szüntelenül alkalmazkodva az újabb irányzatokhoz. Boldognak érzem magam, hogy a hobbymat sikerült hivatássá alakítanom.

1. Daniel David: Kérem, mutassa be röviden az akadémiai megvalósításokat, eredményeket.

A legújabb megvalósításnak két cikk megjelenése mondható, amelyek a Coordination Chemistry Reviews szaklapban láttak napvilágot „Inverse coordination – a novel chemical concept” címmel (2017, vol. 338, pag. 1–26; vol 348, pag. 71–95), a monografikus tanulmány egy kissé elhanyagolt kémiai kötésrendszerre vonatkozó szakirodalomnak a szintézise. De ez a kötésrendszer egy új irányzatot jelent a szervetlen kémia területén, a hagyományos, koordinációs kémia kiegészítéseként. Ezeknek a kötéseknek a leírása a szakirodalomban elszórtan, egyenként megjelent publikációkban valósult meg, de az információk szintézise hiányzik. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy „a fákat remekül bemutattuk, de nem derítettük fel az erdőt.” A két összegző jellegű cikk egy hat tanulmányból álló sorozat részét képezi, amelyek még a kidolgozás fázisában vannak.

1. Daniel David: Melyek a jövőbeli akadémiai tervei?

Az én koromban nincsenek hosszú távú terveim, csak vágyaim. Szeretném megérni, hogy sikerül befejezni és megjelentetni az inverz koordinációról szóló sorozat valamennyi tanulmányát, és – ha az idő „türelmes lesz hozzám”–, egy összehasonlító kémia könyvet is szeretnék befejezni, amelynek jelenleg a felénél tartok.

1. Daniel David: Miért választotta a BBTE-t?

A kolozsvári egyetemen lettem vegyész, ezt követően külföldi egyetemeket folytattam tanulmányaimat (SZSZSZK, AEÁ, Németország), majd visszatértem Kolozsvárra, oda, ahol igazán »otthon« érzem magam. Itt esélyem volt arra, hogy intelligens, szolgalmas és törekvő doktorandusz-hallgatókkal dolgozzam, és olyan külföldi kollégákkal legyek egy csapatban, akik szabad hozzáférést biztosítottak a Kolozsváron hiányzó kutatási lehetőségekhez (például diffrakciós módszerek röntgensugarakkal), lehetőséget teremtettek, hogy tudományos érdeklődésemet folytathassam, és olyan kutatásokba vontak be, amelyek nagy elégtételt jelentettek számomra. Kihívást jelentett a szerényebb körülmények között folytatott munka, de mások együttműködésével sikerült elkészíteni a legrangosabb szaklapokban megjelent tanulmányokat.

Vendégtanár voltam Mexikóvárosban, El Pasóban (Texas), Athensben (Georgia állam, Amerikai Egyesült Államok), Göttingenben (Németország), Santiago de Compostelában (Spanyolország), Sao Carlosban (Brazília), Szingapúrban, Malajziában, ahol tanítottam, konferencia-előadást tartottam, vagy kutatócsoport tagja voltam, és ennek eredményeként társszerzőkkel közösen jelent meg tanulmányom, de mindenhonnan vágyakozással tértem haza.

1. Daniel David: Egy rövid üzenet a BBTE közösségének?

Főként a fiataloknak szeretném sugallni, hogy tűzzenek ki saját erejükhöz és munkájukhoz mérten megvalósítható, reális célokat, hogy elkerülhessék a csalódást, a kiábrándulást. Legyen egy olyan szenvedélyük, amely mellett állhatatosan és jó kedvvel kitartanak, és várjanak arra, hogy az elismerés, a jutalom magától érkezzen, (még akkor is, ha néha késlekedik). A túlságosan nagy ambíciók kudarcélmények forrásaivá válhatnak.

dr. Basarab Nicolescu egyetemi tanár – elméleti fizikus, a Román Akadémia tiszteletbeli tagja, a BBTE társult oktatója

Kérem, mutatkozzon be röviden.

1968 óta Franciaországban vagyok. 1970-ben beléptem a Nemzeti Tudományos Kutatási Központba (CNRS). 1972-ben lettem a fizikatudományok doktora (Doctorat d’État ès-Sciences Physiques) a párizsi Pierre et Marie Curie (Paris VI) Egyetemen. Teljes tudományos karrieremet a Nemzeti Tudományos Kutatási Központnál (CNRS) folytattam elméleti fizikusként, a legalacsonyabb szinttől a legmagasabbig, egészen 2008-ig, amikor nyugdíjba vonultam. Dolgoztam a Nukleáris Fizika, Elméleti Fizika Alegység Kutatóközpontban (Orsay), majd később a Nukleáris Fizika és Magas Energiák Laboratóriumában, a Paris VI. Egyetemen. 2001-ben a Román Tudományos Akadémia tagjává választottak.

Kérem, mutassa be röviden az akadémiai megvalósításokat, eredményeket.

45 évvel ezelőtt, 1973-ban, Leszek Łukaszuk (1938–2007) lengyel fizikussal együttműködve egy új elméletet fogalmaztunk meg a magas energiák erős interakcióinak keretében, amely a fizika alapelvein nyugszik (aszimptotikusság elve). Az Odderonnak nevezett eredményfogalom forradalminak számított abban az időben, sőt eretneknek is, és heves vitákat hozott felszínre, ugyanis megkérdőjelezte néhány jelentős fizikus számos munkáját. Kísérleti következményei látványosak voltak. Egyszerűen szólva az Odderon fontos különbséget vezet be a részecske-részecske és a magas energiák antirészecske-részecske diffúziói között. Mindaddig azt hitték, hogy a magas energiák esetében ezek azonosak. Az Odderon tehát szorosan összefonódik az anyag-antianyag diszimmetriájával. Negatív paritású diffúziós amplitúdóban jelenik meg.

Tíz évre rá a kvantikus kromodinamika újra felfedezi ezt. Ennek az elméletnek valódi esztétikai szépsége van, és kísérleti szintű sikere fenomenális, de hiányzott az Odderon nyilvánvalósága, ami nagyon magas energiákat követelt, amelyek mostanáig nem álltak rendelkezésünkre. Az volt az ötletünk, hogy megvalósítsuk az erős interakciók maximalitását: az erős interakcióknak a lehető legerősebbeknek kell lenniük. Nevezetesen, a fizika alapelvei szerint érvényes korlátoknak telítetteknek kell lenniük a hadron-hadron diffúzió hatékony szakaszaira, valamint az antihadron-hadron és hadron-hadron diffúzió közötti hatékony szakaszok különbözőségeire vonatkozóan. Pontosan ezt valósítja meg az Odderon az antihadron-hadron és hadron-hadron diffúzió közötti hatékony szakaszok különbözősége érdekében. Az Odderon-fogalom jóval általánosabb mint egy új részecske posztulálása. A kvantikus kromodinamikában ez felel a páratlan számú gluonokhoz kapcsolódó állapotért.

2017 szeptemberében a TOTEM-kísérlet szóvivője, Simone Giani professzor, a genovai székhelyű Európai Nukleáris Kutatási Szervezethez (CERN) tartozó nagy hadronütköztető (LHC) részéről megkeresett, és elmondta, hogy ők egy 13 teraelektronvoltos energia esetében felfedeztek egy pontos, vitathatatlan hatást, amely az Odderon-elmélet létezését igazolja.

Meghívott, hogy tartsak egy szemináriumot az Európai Nukleáris Kutatási Szervezetnél (CERN), ahol két napon keresztül (2017. szeptember 25–26.) részletekbe menően beszélgettem a TOTEM-kísérlet tagjaival.

Azonnal meg is írtuk Evgenij Martynov ukrán fizikussal – aki a kijevi Ukrán Tudományos Akadémia keretében működő Bogolyubov Elméleti Fizika Intézet fizikai hálózatok számítási laboratóriumának igazgatója –, a „Did TOTEM experiment discover the Odderon?” című tanulmányunkat, amely egy neves nemzetközi fizikai szaklapban jelent meg, Physics Letters B, vol. 778, 10 March 2018, p. 414–418.

Az Odderon kísérleti felfedezésének nagy visszhangja volt a nemzetközi sajtóban. Részben, ennek köszönhető egy újabb cikk témája is, amely az ismert « CERN Courier » folyóirat 2018. áprilisi számában jelent meg.

Természetesen ezt az első visszaigazolást új kísérleti adatokkal kell alátámasztanunk. Ugyancsak a TOTEM-kísérlet keretében fognak hamarosan közzétenni a differenciális hatékony szakaszokra vonatkozó adatokat, szintén a 13 teraelektronvoltos energia szintjén, amelyek remélhetőleg az Odderon újabb igazolását fogják eredményezni.

Miért vállalt együttműködést a BBTE-vel?

2006-ban neveztek ki az Európai Tanulmányok Kar egyetemi tanárává, ahol filozófiai doktori programot vezettem »transzdiszciplinaritás« témában. Mostanig 15 doktorandusz védte meg disszertációját szakmai irányításom mellett. Még egy doktoranduszom van (Emil Hurezeanu nagykövet), akinek 2019 szeptembere előtt kell megvédenie doktori dolgozatát.

Egy rövid üzenet a BBTE közösségének?

Nagyon boldog vagyok, és megtisztelő számomra, hogy az ország legjelentősebb egyetemének akadémiai közösségéhez tartozhatom. Remélem, hogy amit az Odderon történetéről meséltem, más kutatóknak is javára szolgál a BBTE-n: a tudományos kutatás megtanít bennünket a türelem és kitartás erényére, és az igazságban való hitre.

Dr. Monica Focşan (Iosin) – Fizikus, I-es fokozatú tudományos kutató, Interdiszciplináris Bio-Nano Tudományok Kutatóintézete

 

1. Kérdez Daniel David rektorhelyettes:

Kérem, mutatkozzon be röviden.

Válasz:

Monica Focşan vagyok, és I-es fokozatú tudományos kutatóként dolgozom az Interdiszciplináris Bio-Nano Tudományok Kutatóintézetének Nanobiofotonikai és Lézer-Mikrospektroszkópiai Központjában. A Babeș–Bolyai Tudományegyetem Fizika Karának orvosi fizika szakán végeztem, majd ugyanitt folytattam magiszteri tanulmányaimat a komplex molekuláris rendszerek képzési program keretében. Kutatói tevékenységem már az egyetem idején elkezdődött, és 2006-ban magiszteri hallgatóként, Erasmus-ösztöndíjjal a grenoble-i (Franciaország) Joseph Fourier Egyetem Laboratoire de Spectrométrie Physique laboratóriumban kutathattam. A javasolt kutatási téma rendkívül ambiciózus volt nemcsak számomra, hanem annak a kutatócsoportnak is, amelyben dolgoztam, ugyanis a lézerimpulzusok legelső felhasználása volt olyan biokompatibilis proteikus mikrostruktúrák előállításában, amelyek képesek élő sejteket integrálni mesterséges szövetek előállítása céljából.

Ugyanezen év őszén elkezdtem doktori tanulmányaimat a Fizika Kar doktori programja keretében, dr. Simion Aştilean egyetemi tanár tudományos irányítása mellett, a franciaországi Joseph Fourier Egyetem kutatója, dr. Patrice Baldeck társvezetésével. Doktori tanulmányaim idején tudományos tevékenységem középpontjában az arany nanorészecskék bioszintézise, az optikus tulajdonságok jellemzése, valamint a releváns biomedikális alkalmazások bemutatása állott. Abban az időszakban részesültem a legelső kutatói ösztöndíjban a fiatal doktoranduszok számára meghirdetett országos megmérettetés eredményeként (TD ösztöndíj), majd ezt követően két nemzetközi ösztöndíjat is megnyertem Svájcban, az Agence universitaire de la Francophonie (AUF) és a World Federation of Science (WFS) révén. Az első ösztöndíj lehetőséget biztosított számomra, hogy újból a grenoble-i Interdiszciplináris Fizika Laboratóriumban dolgozhassam. Az egyik legfontosabb eredmény ebben az időszakban – a francia kutatócsoporttal együttműködésben – olyan átlátszó plazmonikus „nanokonténerek” tervezése és gyártása volt, amelyek fluoreszkáló molekulák tárolására képesek, és ezáltal „megvédik” ezeket a foto-oxidációtól az intracelluláris, sejten belüli megjelölés érdekében. Ez a rendkívül érdekes eredmény egy magas impaktfaktorú folyóiratban látott napvilágot [Nano Letters, Impact Factor ~ 13.19].  Később, a doktori tanulmányokat követően, tudományos tevékenységem kiterjedt a plazmonikus nano-bioszenzorok területére is, amelyek lehetővé teszik bizonyos releváns biomarkerek gyors, érzékeny és valós idejű detekcióját.

1. Kérdez Daniel David rektorhelyettes:

Kérem, mutassa be röviden az akadémiai megvalósításokat, eredményeket.

Válasz:

2013-ban a Parteneriate-Proiecte Colaborative de Cercetare Aplicativă (PN-II-PCCA-2013-4-1961), [Partnerségek-Alkalmazott Kutatások Együttműködési Projektje PN-II-PCCA-2013-4-1961] program keretében egy jelentős projektet nyertünk, amelyet a Babeș–Bolyai Tudományegyetem és a kolozsvári Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem kutatócsoportjaiból álló konzorcium és egy magáncég (April) valósított meg. A kutatási projekt során egy erős és ultraérzékeny optikai szenzor modelljét hoztuk létre, sajátos biomarkerek valós idejű detekciója céljából, amelyek valós biológiai folyadékokban előforduló betegségekre jellemzőek. Az általunk javasolt nanoszenzor eredetisége abban állott, hogy egy olyan plazmonikus réteg integrálását tette lehetővé, amely egy mikrofolyadék áramlatra optimalizált válasz volt, és ezáltal megkönnyítette a miniatürizálást, a hordozhatóságot és az elemzéshez szükséges idő lecsökkentését. A projekt keretében létrehozott tudományos eredmények több Q1-es zónához tartozó szaklapban is megjelentek, a legutóbbi cikk 2017-ben látott napvilágot a Nature lapcsaládhoz tartozó Scientific Reports című neves folyóiratban. Ugyanakkor, ennek az interjúnak az elkészítésére egy másik tudományos teljesítmény adott alkalmat: első szerzője vagyok a A simple and efficient design to improve the detection of biotin-streptavidin interaction with plasmonic nanobiosensors, DOI:10.1016/j.bios.2016.07.054) cikknek, amely a Biosensors and Bioelectronics folyóiratban jelent meg (Impaktfaktor: 7,78), ez világszinten a bioszenzorika első számú szakfolyóirata.

1. Kérdez Daniel David rektorhelyettes:

Miért választotta a BBTE-t?

Válasz:

Döntésem meghozatalakor sokat nyomott a latban az a tapasztalat, hogy esélyem volt a BBTE kiváló kutatóiból álló csoportban dolgozni, amelyet Aştilean professzor úr irányított; ő volt az a személy, aki bátorított, hogy saját kutatási témákat javasoljak, és innovatív projektjavaslatokat nyújtsak be. Éppen ennek a „szabadságnak” köszönhetem mindazokat a kiemelkedő tudományos eredményeket, amelyek szakmai elégtételt jelentettek számomra: fontos projektek elnyerését (Partnerség, Fiatal Kutatók, román-francia kétoldalú nemzetközi projekt, a L'Oréal – UNESCO A nőkért és a tudományért (2016) ösztöndíj, Rada Mihalcea díj a tudomány és mérnöki tudományok fiatal kutatóinak (2016), a BBTE által adott kiválósági díj a tudományos kutatásért (2016); és meggyőztek arról, hogy bölcs döntést hoztam a kutatócsoport és egyben a BBTE mellett.

1. Kérdez Daniel David rektorhelyettes:

Melyek a jövőbeli akadémiai tervei?

Válasz: A közeljövőben a habilitációs dolgozatom befejezésére fogok összpontosítani, amely lehetőséget biztosítana számomra, hogy saját kutatócsoportot hozzak létre, és megszilárdítaná a kutatásaim függetlenségét. Hosszabb távon szakmai stabilitást szeretnék elérni az intézet keretében, meghatározatlan időre szóló kutatói állások engedélyezése révén, azzal a tudattal, hogy a BBTE erőfeszítést tesz ennek érdekében. Ez a pozíció lehetővé tenné számomra, hogy továbbra is az intézetnél maradhassak, folytathassam a kutatómunkát az intézet kivételes felszereltségének köszönhetően, és hozzájárulhassak a BBTE kiválóságához.

1. Kérdez Daniel David rektorhelyettes:

Egy rövid üzenet a BBTE közösségének?

Válasz:

Minden alkalommal büszkeség tölt el, amikor a franciaországi kollégák megjegyzik, hogy jóllehet 10–15 évvel ezelőtt a közös kutatói tevékenység főként a franciaországi laboratóriumokban zajlott, jelen esetben a helyzet megváltozott, és most itt is mindent el lehet végezni a BBTE kiváló infrastruktúrájának köszönhetően. Ezenkívül elmondható, hogy a kiváló felszereltség mellett még két meghatározó dolog létezik, amelyek kiemelkedő: elhivatott fiatal kutatók és merész ötletek. Ezért határozottan hiszem, hogy a BBTE-n létezik olyan akadémiai környezet, amelyben nemzetközileg elismert eredményeket lehet elérni.

Személyes kutatói oldalak:

https://scholar.google.ro/citations?user=ECM7N6sAAAAJ&hl=en

https://www.researchgate.net/profile/Monica_Focsan

   

Alexandru Lupan – kémikus, a Kémia és Vegyészmérnöki Kar adjunktusa

1. Kérdez Daniel David rektorhelyettes:

Kérem, mutatkozzon be röviden.   Válasz:

Alexandru Lupan vagyok, a Kémia és Vegyészmérnöki Kar adjunktusa. Érdeklődési területem a molekuláris modellezés, illetve az elektronikus szerkezeti számítások, amelyeknek széleskörű alkalmazhatósága értékes válaszokat nyújthat a kémia különféle területein. A szakterületen való eddigi tapasztalataim a klaszter típusú vegyületek (különösen a boránok, metaloboránok és a germánium-klaszterek), kalixarének, a fehérjék fémekkel és fémvegyületekkel (ciszplatin) való interakciójának, bizonyos enzimek aktív szituszainak (laktáz, szulfit-reduktáz, szuperoxid-reduktáz), biopolimereknek (polipeptidek, polilaktid-sav) és a biológiai aktivitással rendelkező fémek összetételeinek molekuláris modellezésére összpontosulnak.

1. Kérdez Daniel David rektorhelyettes:

Kérem, mutassa be röviden az akadémiai megvalósításokat, eredményeket. Válasz:

Az utóbbi hat évben kutatói tevékenységem középpontjában főként a szervetlen klaszterrendszerekre vonatkozó (a boránoktól a fémes klaszterekig) elektronikus szerkezeti számítások álltak. Ezeket a kutatási projekteket részben a Babeș–Bolyai Tudományegyetem finanszírozta egy fiatal kutatóknak járó ösztöndíjjal (GTC), részben pedig a felsőoktatás, kutatás, fejlesztés és innováció finanszírozásáért felelős végrehajtó hivatal (UEFISCDI) szintén fiatal kutatókból álló kutatócsoport keretében, amelyet 2017-ben egy PCE-típusú kutatói ösztöndíj követett. Az elmúlt hat évben elért tudományos eredmények a szakterület számos rangos folyóiratában jelentek meg (közel 50 cikk Q1 és Q2 impaktfaktorral rendelkező szaklapokban, ezeknek közel egyharmada a szakterület legnevesebb folyóirataiban – Dalton Transactions és Inorganic Chemistry). Erre az interjúra valójában a Coordination Chemistry Reviews (F.I. 13,32) szaklapban megjelent publikációm adott alkalmat, ez ugyanis a szervetlen kémia szakterületén világszinten az első számú folyóirat.

1. Kérdez Daniel David rektorhelyettes:

Miért választotta a BBTE-t? Válasz:

Kolozsváron születtem, és itt töltöttem gyermekkoromat, majd tanulmányaimat is itt végeztem, és jóllehet három évet posztdoktori kutatóként Franciaországban, majd gyakornok kutatóként az Egyesült Államokban tevékenykedtem, más országokban is jó együttműködési kapcsolatokat alakítottam ki, mégis a kolozsvári légkör tűnik számomra a legmegfelelőbbnek. Emiatt úgy döntöttem, hogy egyetemi oktatóként „folytatom” diákságomat a magam módján.

1. Kérdez Daniel David rektorhelyettes:

Melyek a jövőbeli akadémiai tervei? Válasz:

A 2017–2018-as tanévtől immár egyetemi adjunktusként az oktatásra kell összpontosítanom. Mivel csoportos kutatói projekteket is sikerült megnyernem, toboroztam egy fiatal kutatókból álló kisebb kutatócsoportot, és ezt kell továbbfejlesztenünk a jövőben. Szeretnék továbbá több együttműködési kapcsolatot létrehozni más kutatókkal is.

1. Kérdez Daniel David rektorhelyettes:

Egy rövid üzenet a BBTE közösségének? Válasz:

Elsősorban szeretném megjegyezni, hogy megtisztelve érzem magam, hogy ennek a közösségnek a tagjaként folytathatom a tevékenységemet. Úgy vélem, hogy a kutatási tevékenységet, és főként a szakmai pályájuk legelején álló fiatal kutatókat jobban kellene támogatni (és mondom ezt abból a szempontból is, hogy én már nem vagyok „fiatal” kutató). Továbbá a belső bürokratikus eljárásokat is maximálisan egyszerűsíteni kellene, hogy azok ne legyenek a tudományos termelékenység kárára. Kutatói oldalak: https://www.researchgate.net/profile/Alexandru_Lupan2 http://www.researcherid.com/rid/A-3142-2012

Vincze Orsolya – biológus, tudományos kutató a BBTE Biológia és Geológia Karán, doktorjelölt a Debreceni Egyetem Természettudományi Karán

1. Kérdez Daniel David rektorhelyettes:

Kérem, mutatkozzon be röviden.

Válasz:

Vincze Orsolya vagyok, biológus, védés előtt álló doktorandusz hallgató. Alap- és magiszteri képzésemet a kolozsvári BBTE Biológia és Geológia Karán, biológia szakon szereztem, majd doktori tanulmányaimat a Debreceni Egyetemen, kettős témavezetés alatt végeztem. Tudományos vezetőim dr. Pap Péter László, a BBTE Magyar Biológiai és Ökológiai Intézetének docense és dr. Barta Zoltán, a Debreceni Egyetem Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszékének vezetője voltak. Mindig imádtam a természetet, de a biológiai kutatások iránti érdeklődésem csak alapképzés másod évén alakult ki, amikor először csatlakoztam Pap Péter László csoportjának tudományos kutatásaihoz. Azóta viszont mondhatni, hogy megszakítatlan aktivitást folytattam e téren. Kutatásaink alanyait főként madarak képezték, kérdéseink pedig főként ezek fiziológiáját, morfológiáját, viselkedését és ökológiáját érintették. Rendkívül szerencsés hallgatónak mondhatom magam, mind a minőségi képzés tekintetében, amelyben részesültem, mind az oktatók és kutatók terén, akikkel együtt dolgozhattam, valamint a közösséget tekintve, amelynek tanulmányaim és munkálataim során tagja lehettem. Mindemellett rengeteget utazhattam, többek között Madagaszkáron és a Zöld-foki-szigeteken végeztem huzamosabb ideig terepmunkát, továbbá Angliában, Ausztriában, Németországban és számos más európai országban különböző kutatócsoportok tevékenységéhez csatlakozhattam, kivételes kutatókkal dolgozhattam együtt hosszabb-rövidebb ideig. Tudományos eredményeim nagyrészt ezen tapasztalok, helyszínek és emberek nyújtotta tudásnak és támogatásnak köszönhetem.

1. Kérdez Daniel David rektorhelyettes:

Kérem, mutassa be röviden az akadémiai megvalósításokat, eredményeket.

Válasz:

Doktori tanulmányaim alatt főként különböző madárfajok fiziológiai és morfológiai jellegeinek összehasonlításán dolgoztunk, úgynevezett filogenetikai összehasonlító vizsgálatok keretén belül. A különböző jellegek egymással való kapcsolt evolúciójából következtetni tudunk azok adaptív jellegére, fiziológiai költségeire és evolúciós jelentőségére. Olyan kérdésekre sikerült többek között választ adnunk, hogy miért kisebb a vonuló madarak testméretéhez viszonyított agymérete, mint a rezidenseké; miként változik a tollak struktúrája a madarak életterével; hogyan befolyásolja az embrionális fejlődés hossza a felnőttkori immunrendszert. E tanulmányok a csoportnak számos rangos publikációt eredményeztek, amelyeket olyan nemzetközileg is elismert tudományos folyóiratokban közöltünk, mint a Functional Ecology, Evolution, Biology Letters vagy Journal of Evolutionary Biology. Mindemellett egy másik kutatási vonalon a madarak körében igen gyakori kétszülős utódgondozási viselkedést vizsgáltuk különféle partimadarak körében. E téren is jelentős eredményeket értünk el. Többek között kimutattuk, hogy a környezet szélsőségessége, például a nagyon magas hőmérséklet vagy a környezeti körülmények magas évek közötti ingadozása a szülők szorosabb kooperációját eredményezi, ezáltal biztosítva a fiókák védelmét. E tanulmányunk a közelmúltban jelent meg a Global Ecology and Biogeography című tudományos folyóiratban. Egy másik, utóbbinál is szélesebb körű vizsgálat keretében pedig a két szülő szinkronizáltságát és a szülők biológiai ritmusát vizsgáltuk 91 partimadár populációban. Eredményeink elképesztő diverzitásra mutatnak rá a két szülő biológiai ritmusát illetően. Egyes szülők akár 50 órán keresztül is kotlanak a tojásokon megszakítás nélkül, míg más fajoknál a hím és a tojó igen gyakran válthatja egymást a fészken. Ez a ritmus sokszor egyáltalán nem illeszkedik a nap 24 órás ritmusához, és különféle környezeti tényezők magyarázzák a viselkedésbeli eltéréseket populációk és fajok közt. E tanulmányunk 2016 végén jelent meg a Nature folyóiratban, amely világviszonylatban első helyet foglal el az interdiszciplináris tudományos lapok rangsorában.

1. Kérdez Daniel David rektorhelyettes:

Milyen jövőbeli akadémiai tervei vannak?

Válasz:

Jelenleg a doktori dolgozatom megvédése van a fókuszban, és mindeközben, természetesen posztdoktori lehetőségek után keresgélek, pályázatokat írok. Mindenképpen szeretnék a tudományos közösségben maradni és kutatásokat folytatni. Ennek első lépése lenne kissé függetlenedni, külföldi tapasztalatokat szerezni, és haladni egy olyan útvonalon, amelynek egy általam vezetett kutatócsoport megalapítása lenne a végcélja. Az eddigiekben szerteágazó témakörökkel foglalkoztam, ezt a jövőben szeretném valamelyest szűkíteni. Ha lehetőségem adódik a témaválasztásra, mindenképpen kognitív és fiziológiai jellegek ivarspecificitásával, valamint ezek adaptív jelentőségével szeretnék foglalkozni.

1. Kérdez Daniel David rektorhelyettes:

Miért választotta a BBTE-t?

Válasz:

A véletlen sodort igazából először ide, hisz 2007-ben, mit sem sejtve az intézményről, itt kezdtem meg egyetemi tanulmányaimat biológia szakon. Mióta betársultam az itteni tudományos életbe, elválaszthatatlan lettem Kolozsvártól és a BBTE-től. Madarakat vizsgáltunk, kísérleti és megfigyeléses megközelítésben, valamint szélesebb körű filogenetikai összehasonlító vizsgálatok keretében. Eleinte csak segédkeztem, majd egyre több és egyre felelősségteljesebb feladatkört kellett ellátnom. Az egész egy fantasztikus tanulási folyamat volt, ahol a sikert mindig együtt ünnepeltük, a hibákat mindig együtt javítottuk ki. A kutatócsoport hangulata és csapatszelleme kivételes volt, talán ez az, ami leginkább ide kötött a tanulmányaim után is. Sok időt töltöttünk együtt munkával és szabad időnkben is, a terep és a labormunka egyaránt jó kedvben, jó társaságban és hatékonyan telt. Úgy gondolom, hogy a kutatók és sokszor egész csoportok sikerét leginkább a csapat tagjai közötti jó személyes kapcsolatok definiálják, a jobb munkamorál, egymás motiválása, az egymás iránti tisztelet és a jó hangulatú munkavégzés révén. Ez az, amiben nem csak Pap Péter László csapata, de a Magyar Biológiai és Ökológiai Intézet példát mutathat a világ legnevesebb egyetemeinek is, és ez az, amiért számomra ez a közösség mindig kivételes lesz. A BBTE megadta számomra azt a képzést, tudást és lendületet, amellyel a mostani sikereimet elértem, és őszintén remélem, hogy sikerül valamelyest mindezt viszonoznom az itteni tudományos életben való aktivitásom révén.

1. Kérdez Daniel David rektorhelyettes:

Egy rövid üzenet a BBTE közösségének?

Válasz:

Bár sokszor botlunk itt infrastrukturális, anyagi vagy politikai nehézségekbe, maga a BBTE közössége és jó szelleme egy olyan értéket képvisel, amely kihalófélben van sok teljesítményorientált, kompetitív kutatói közösségben. Ebből az összetartásból érdemes lendületet meríteni a minőségi oktatás és a kivételes kutatói élet megtartásához, hiszen ez eredményezi a BBTE egyre kimagaslóbb elismerését mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban. Bízzunk abban, hogy az elismerés kiharcolása és az eredmények felmutatása idővel a nehézségek megoldását is előrelendíti.

Kutatói honlap és szakmai önéletrajz elérési útvonala:

http://zoology.unideb.hu/?m=Orsolya_Vincze

Ioana-Alina Cristea – kutató és egyetemi docens, BBTE Pszichológia és Neveléstudományok Kar, Klinikai Pszichológia és Pszichoterápia Intézet

Kérdez Daniel David rektorhelyettes:

Kérem, mutatkozzon be röviden.

Ioana-Alina Cristea vagyok, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Kar, Klinikai Pszichológia és Pszichoterápia Intézetének egyetemi docense. Alapképzési tanulmányaimat pszichológia szakon végeztem, majd a magiszteri képzést a klinikai pszichológia – pszichológiai tanácsadás és pszichoterápia szakon folytattam szintén a BBTE-n. Doktori tanulmányaimat 2012-ben fejeztem be a Pszichodiagnosztika és tudományosan igazolható pszichológiai beavatkozások doktori iskola keretében, dr. Daniel David egyetemi tanár szakmai irányítása mellett. Tudományos tevékenységem során az „evidence-based medicine” (bizonyítékokon alapuló orvoslás) paradigma gyakorlatba ültetésére összpontosítottam a pszichoterápia és a klinikai pszichológia szakterületén, egyaránt fókuszálva a klinikailag releváns eredmények elérése érdekében alkalmazott pszichoterápiai beavatkozások hatékonyságával kapcsolatos bizonyítékokra, valamint azon mechanizmusok empirikus alátámasztására, amelyek megalapozhatják ezeket a terapeutikus változásokat. Mindez egyébként a kolozsvári klinikai pszichológiai és pszichoterápiai iskola (úgy a doktori iskola, mint a Klinikai Pszichológia és Pszichoterápia Intézet, és elsősorban a Korszerű Pszichoterápiai és Alkalmazott Mentális Egészség Nemzetközi Intézet, ahol az intézet kutatási tevékenysége összpontosul) legfontosabb kutatási témájának egyike. Kritikai megközelítéssel kezdtem hozzá, és tanulmányaim jelentős része rendszerszintű kérdéseket hozott felszínre, valamint olyan disztorziókat, amelyek adott esetben a közölt eredményeket nagymértékben befolyásolhatják. Az elmúlt évek során tudományos tevékenységem kiterjedt a „meta-kutatás” (kutatás a kutatásról) területére, amely perspektivikus képet próbál alkotni általában a tudományos kutatás megtervezésének, irányításának, megjelenítésének és felhasználásának módozatairól, olyan visszatérő disztorziók, rendszeres módszertani hibák, külső tényezők (pl. a támogató szerepe) elemzésével, amelyeknek káros következménye lehet; ugyanakkor lehetséges megoldások felderítésén is dolgozom. Ezen a területen jelenleg is egy kutatási programban veszek részt Fulbright Visiting Senior Scholar minőségben az amerikai egyesült államokbeli Stanford Egyetemen, ahol együtt dolgozom ennek a szakterületnek egyik legnevesebb kutatójával, John Ioannidis-szel.

Miért választotta a BBTE-t?

A magiszteri tanulmányaim idején kezdtem el dolgozni Daniel David professzor úrral, és abban a nagyon kiváltságos helyzetben voltam, hogy megtaláltam kutatási érdeklődésemet a doktori iskola, az intézet és a kutatóintézet által vizsgált témák között. A környezet intellektuális szempontból állandóan serkentőleg hatott rám, és saját kutatási érdeklődésemnek megfelelően dolgozhattam itt, ugyanakkor jelentős támogatást és nagyon értékes alaptudást kaptam, amely segítségemre volt a gondolatok tisztázásában és újrafogalmazásában. Emellett az a szabadságom is megvolt, hogy más akadémiai közegeket ismerhettem meg, a doktori tanulmányaim idején és azt követően is kutatási szakgyakorlaton vettem részt Olaszországban, a Pisai Egyetemen és a Padovai Egyetemen, jelen pillanatban pedig az amerikai egyesült államokbeli Stanford Egyetemen dolgozom. Azt hiszem, a BBTE-n maradás gondolata magától értetődő volt számomra, egyike azon dolgoknak, amelyek természetes módon következtek be a hallgatói státusból a doktoranduszi státusba, majd az oktatói státusból az intézeti kutatói státusba való átmenet során, és úgy érzem, sosem merült föl bennem komolyabban az a kérdés, hogy miért. A szakmai pályán való előrehaladásom szempontjából, úgy vélem, szintén nagyon kiváltságos helyzetben voltam, méltányosan, korrekt, átlátható módon viszonyultak mindig hozzám, és támogattak, így részesülhettem azokból az erőforrásokból, amelyeket az intézet biztosítani tudott számomra.

Kérem, mutassa be röviden az akadémiai megvalósításokat, eredményeket.

Nemrég közöltem (2017 februárjában és márciusában) fő szerzőként (első szerző és társszerző) két cikket a Web of Science top 3-as listáján szereplő tudományos folyóiratokban, pszichológia, illetve pszichiátria szakterületen. Az első publikáció a Psychological Bulletin hasábjain megjelent adalék; impaktfaktor (14.83) szerint ez a második tudományos lap a pszichológia szakterületén: Cristea, I.A., Stefan, S., Karyotaki, E., David, D., Hollon, S., Cuijpers, P. (2017). The effects of cognitive behavioral therapy are not systematically falling: a revision of Johnsen & Friborg (2015). http://dx.doi.org/10.1037/bul0000062. Ebben a cikkben, a Klinikai Pszichológia és Pszichoterápia Intézet munkatársaival (dr. Simona Ștefan egyetemi adjunktus és dr. Daniel David egyetemi tanár), valamint az amszterdami Vrije Universiteit munkatársaival közösen újraalkottunk és újra elemeztünk egy nagy befolyással bíró meta-elemzést, amely túlmediatizált és rengeteget beszélnek róla, és amelyről úgy tűnt, hogy a kognitív-viselkedési pszichoterápia hatékonyságának látszólagos visszaesését igazolja a depresszió vonatkozásában. A mi eljárásunk alapvető tévedéseket tett nyilvánvalóvá a metaelemzés megvalósításának módjával kapcsolatban, és kimutatta, hogy a korrekciójukkal egy időben a hangsúlyozott hanyatlás már nem létezik, ugyanis az a legvalószínűbb, hogy egy esetleges eredmény volt. A második cikk egy metaelemzés volt a JAMA Psychiatry (korábban Archives of General Psychiatry) folyóiratban, amely impaktfaktor (14.41) szerint a pszichiátria szakterületén a második tudományos lap: Cristea, I., Gentili, C., Coteț, C., Palomba, D., Barbui, C., & Cuijpers, P. (2017) Efficacy of psychotherapies for Borderline Personality Disorder: A systematic reviews and meta-analysis 10.1001/jamapsychiatry.2016.4287. A cikk megírásában az intézeti kollégák mellett (dr. Carmen Coteț kutató), részt vettek az olaszországi Pádovai Egyetem és Veronai Egyetem oktatói, valamint az amszterdami Vrije Universiteit oktatói is. Ez az első átfogó jellegű metaelemzés a borderline személyiségzavar pszichoterápiai beavatkozásainak esetén, és a lap, egy szerkesztői széljegyzet kíséretében, a szakterület egyik kiemelkedő kutatójától (Peter Fonagy professzor) is közölt egy nagyon lényegesnek számító hozzájárulásnak fenntartott terápiát. Az eredmények konzisztens hatékonyságot tettek nyilvánvalóvá, amely az általános pszichoterápiai megközelítések vonatkozásában eléggé szerénynek számít. Azonban egy csökkentett hatékonyságot is beigazoltak főként a beavatkozás utáni (follow-up) hosszabb időintervallumok esetén, és egy sor módszertani problémára mutattak rá az ellenőrzött klinikai tanulmányok irányításának módjában; megmutatkozott ugyanakkor ezeknek a problémáknak az eredményekre gyakorolt hatása is. Továbbá érdekes hatásokat is kiemeltünk, a kontrollcsoport szerkezetére vonatkozó jelentős gyakorlati alkalmazási lehetőségekkel, például ha egy kontrollcsoport manualizált kezelésben részesült, ennek egy pácienscsoporton elvégzett, külön erre a zavarra létrehozott kísérleti kezeléshez hasonló hatásai voltak.

Melyek a jövőbeli akadémiai tervei?

A jövőbeli akadémiai terveim között szerepel a metakutatás területén folytatott tanulmányaim elmélyítése és kiterjesztése, különös hangsúlyt fektetve a klinikai pszichológiára és általában a pszichológiára. Pontosabban, kutatásaimat ki szeretném terjeszteni az ellenőrzött klinikai tanulmányok irányába, beleértve nemcsak a pszichoterápiát, hanem a farmakoterápiát is, és főként a tervezési és implementációs kérdésekre, valamint ezen tanulmányok megjelenítésére koncentrálva. Ehhez szorosan kapcsolódóan, foglalkoztat a szisztematikus disztorziók vizsgálata, amelyeket klinikai tanulmányok külső tényezői idéznek elő, mint például a gyógyszeripar részéről vagy egyéb profitorientált entitástól származó szponzorálásuk, vagy mindazoknak a szakértői vizsgálata és érdekkonfliktusa, akik irányítják ezeket a tanulmányokat. Ezzel kapcsolatos további érdeklődési terület a recens metaelemzési eljárások alkalmazása lenne (az egyéni páciensek adatai alapján végzett metaelemzés), amelynek segítségével tesztelni lehet a mentális zavarok kezelésének személyre szabható lehetőségét. Folyamatban van egy grant-jellegű kutatási projektünk a Tinere Echipe (fiatal kutatók) keretében, amely ennek a technikának az alkalmazását vizsgálja a depresszió vonatkozásában, és egy hasonló pályázatot nyújtottunk be a szorongásos zavarok ilyen jellegű vizsgálatára. A Fulbright Visiting Senior Scholar ösztöndíj idején, a Stanfordi Egyetemen több metakutatási projektet is elindítottam, amelyek jelenleg a megvalósulás különböző szakaszaiban vannak. Mindezek nemcsak a mentális egészség területéről származó ellenőrzött klinikai vizsgálatokat érintik, például az antipszichotikus gyógyszerekre vonatkozó metaelemzések jelentésének integritásával kapcsolatos projekt, hanem a mentális zavarok lehetséges kiváltó mechanizmusainak szélesebb területét is, beleértve a lehetséges változási mechanizmusokat ezeknek a kezelése érdekében. Ugyanakkor szeretném megerősíteni és kiszélesíteni a nemzetközi együttműködési hálózatot, és növelni kutatásaim általánosabb hatását, tágabb közösségi szinten, a tudományos folyóiratok szakavatott olvasóközönségén túl. Gyakorlati szinten szeretnék újra részt venni az Európai Kutatási Tanács (ERC) által meghirdetett Starting Grant pályázatban, most már a Babeș–Bolyai Tudományegyetem keretében, lévén, hogy főként az egyetemünknek köszönhető erőfeszítések miatt Románia esetében kivételt tettek, amely lehetővé teszi a pályázat megszervezését és a kutatási projekt implementációját, a többi európai egyetemhez hasonló módon.

Egy rövid üzenet a BBTE közösségének?

Azt hiszem, hogy a tisztesség és a kritikai szellem a legfontosabb érték egy kutató számára, és remélem, hogy idővel ezek fogják meghatározni a BBTE közösségét, természetesen a kiválósági eredményekhez kapcsolódó célkitűzések mellett. Remélem továbbá azt is, hogy az a támogatási és együttműködési modell, amelyben a doktori tanulmányaim során és az intézet keretében én is részesülhettem, közös tapasztalattá válik a BBTE-n.

Honlapok:

http://clinicalpsychology.psiedu.ubbcluj.ro/membrii-si-colaboratori/ioana-cristea/

https://www.researchgate.net/profile/Ioana_Cristea

Bartók Blanka – éghajlatkutató, a Magyar Földrajzi Intézet adjunktusa, Földrajz Kar, BBTE

1. Kérem, mutatkozzon be röviden.

Bartók Blanka vagyok, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Magyar Földrajzi Intézetének adjunktusa. 2004-ben végeztem a BBTE földrajz szakán, majd 2005-ben ugyanitt fejeztem be a magiszteri képzést is. A globálsugárzás változásai Európában című doktori disszertációmat 2013-ban védtem meg a Debreceni Egyetemen, Magyarországon. Tudományos tevékenységem középpontjában az éghajlatváltozás kérdésköre áll, elsősorban a napsugárzás tendenciáit vizsgálom, továbbá azokat a légköri komponenseket, amelyek hatással vannak a sugárzásátviteli folyamatokra, mint például a felhőzet, az aeroszolok vagy a páratartalom. Ugyanakkor hatástanulmányokat is készítek, melyekben az éghajlatváltozás következményeit elemzem elsősorban a megújuló energiaforrások felhasználásnak szempontjából. Nincs egy konkrét mottóm, amely a tudományos tevékenységhez fűződő viszonyomat kifejezné, de kipróbálhatunk egy szójátékot: hiszek a tudományban és szeretem a természetet, ugyanakkor hiszek a természetben és szeretem a tudományokat.

1. Miért választotta a BBTE-t?

Az egyetem elvégzését követően több külföldi intézetben végeztem kutatómunkát, de ebben az időszakban is folyamatosan együttműködtem a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen dolgozó kollégáimmal. Az egyetem elvégzése után folyamatosan részt veszek a Magyar Földrajzi Intézet oktatási tevékenységében is. Valószínűleg ennek a megszakítás nélküli kapcsolatnak is köszönhető, hogy sohasem terveztem elhagyni a BBTE-t. Tulajdonképpen bárhová megyek is a nagyvilágban, egy nemzetközi együttműködésben kell gondolkodnom, ilyen szempontból talán mindegy, hogy fizikailag hol vagyok. Éppen ezért számomra az a legfontosabb, hogy megfelelő kutatási infrastruktúra álljon rendelkezésemre, ebből a szempontból valóban a nemzetközileg elismert kutatóintézetek nagyon csábítóak. Azt látom viszont, hogy a hazai rendszerben is van lehetőségünk infrastrukturális fejlesztésekre, és örvendek ennek a ténynek. Az infrastrukturális jellegű problémákra eddig még mindig sikerült megoldást találnom vagy itt a BBTE-n, vagy nemzetközi együttműködések révén, tehát eddig semmiféle hátrányom nem származott abból, hogy Kolozsváron dolgozom. És nem utolsósorban, a hosszabb időszakra szóló kutatói pozíciómnak köszönhetően itt egyfajta szabadsággal és függetlenséggel rendelkezem, amely rendkívül fontos a tudományos tevékenységben. Ennek köszönhetően hosszabb időszakra is tervezhetek.

1. Kérem, mutassa be röviden az akadémiai megvalósításokat, eredményeket.

Közvetlenül a doktori disszertációm megvédése után a svájci kormány által finanszírozott Sciex-NMS^CH (The Scientific Exchange Programme) posztdoktori ösztöndíjban részesültem, amelynek köszönhetően 2014-től egy évig kutatóként dolgoztam az Institute for Atmospheric and Climate Science, Swiss Federal Institute of Technology Zurich (ETH Zürich) intézetben. Ez idő alatt mind az intézetben, mind pedig más kutatóközpontokban dolgozó, világszinten elismert éghajlatkutatókkal volt lehetőségem együttműködni. Ezeknek az együttműködéseknek az eredményei több közös publikációban jelentek/jelennek meg, amelyek közül a legfontosabb a Nature Communications szakfolyóiratban látott napvilágot, The Impact of Climate Change on Photovoltaic Power Generation in Europe (Veszélyezteti az éghajlatváltozás a napenergia szektort Európában?) címmel.

1. Melyek a jövőbeli akadémiai tervei?

Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy lehetőségem volt, és ma is lehetőségem van együtt dolgozni a szakterületemen elismert nemzetközi kutatócsoporttal. A jövőben szeretném folytatni a Zürichben elkezdett vizsgálatokat, de folyamatosan jelennek meg újabb és újabb kérdések, emiatt mindig van új feladat. Ha viszont a külföldi munkastílust az itthonival hasonlítom össze, el kell mondanom, hogy itthon nagyon hiányzik az az információáramlás, amely egy nagyobb kutatócsoportban eleve adott. Éppen ezért hosszú távon egy kutatócsoportot szeretnék létrehozni itt, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem keretében, amelyben akár külföldi doktoranduszok és poszdoktori kutatók is dolgoznak. Természetesen ennek létrehozása egy jóval korszerűbb infrastruktúrát feltételez, viszont hazai vagy nemzetközi kutatási projekt révén úgy tűnik, meg lehet valósítani ezt a célt.

1. Egy rövid üzenet a BBTE közösségének?

Ha össze kellene foglalnom az eddigi tevékenységem során szerzett tapasztalataimat, azt kell mondanom, hogy a hatékony munka a legfontosabb, ne pazaroljunk időt és energiát felszínes, felületes tevékenységekre sem a kutatás terén, sem az oktatásban. A BBTE-n megszerezhető tudományos ismeretek nemzetközi színvonalúak, tehát csak előre kell tekintenünk, és világszinten is értékesítenünk az elért eredményeinket. Ebben a munkában csak bátorítani tudom valamennyi kollégámat. További interjú: a Szabadság napilap Mentor sorozatában Honlap: https://www.researchgate.net/profile/Blanka_Bartok

Dr. Ercsey-Ravasz Mária – fizikus, tudományos kutató a BBTE Fizika Karán

                Kérdezett Daniel David egyetemi tanár, a BBTE rektorhelyettese

1. Kérem, mutatkozzon be röviden.

Ercsey-Ravasz Mária vagyok, és jelenleg tudományos kutatóként dolgozom a BBTE Fizika Karán. 2008-ban védtem meg doktori disszertációmat kettős doktori vezetés mellett, részben itt Kolozsváron, a BBTE-n fizikából, ahol Néda Zoltán professzor volt a tudományos irányító, részben pedig a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológia Karán, ahol Roska Tamás professzor irányított. Kutatási területeim nagyon szerteágazóak, elsősorban interdiszciplináris projektekben dolgozom. Már a doktori tanulmányaim idején megkezdett fontos kutatási irányvonal az analog computing-hez kapcsolódik, valamint olyan dinamikus rendszerekhez, amelyeket nagyon bonyolult optimalizálási problémák megoldásában használnak. Egy másik kutatási irányzat a hálózatok tudománya, amelyet különféle interdiszciplináris szakterületek esetében alkalmazunk. A legfontosabb érdeklődési terület az idegtudomány, ahol a hálózatelméletet felhasználhatjuk az agyszerkezet megértéshez. Lehet, hogy egyesek azt mondanák, amivel én foglalkozom, az már nem fizika, de én mégis hiszem azt, hogy fizika – ez az én mottóm. Azt gondolom, hogy a matematikától a biológiáig, az információs technológiától a közgazdaságtanig bármelyik szakterület számára hasznos lehet az, ahogyan egy fizikus egy bizonyos rendszert tanulmányoz.

2. Kérem, mutassa be röviden az akadémiai megvalósításokat, eredményeket

Hároméves amerikai posztdoktori kutatómunka után visszajöttem a BBTE-re, ahol Marie Curie posztdoktori ösztöndíjjal folytattam kutatásaimat, és a román állam által finanszírozott Fiatal Kutatócsoportok programjának vezetője voltam. A kutatóprojektek során több jelentős eredményt is sikerült felmutatnunk. Már jó néhány éve együttműködöm a Lyoni Őssejt- és Agykutató Intézet dr. Henry Kennedy kutató által vezetett neuroanatómiai kutatócsoportjával és az egyesült államokbeli Notre Dame Egyetem (Indiana) Fizika Karán működő Hálózattudományi Interdiszciplináris Központ (iCeNSA) vezetőjével, Toroczkai Zoltán professzorral, aki posztdoktori irányítóm volt. Kutatásaink célja volt, hogy az agy szerkezetét tanulmányozzuk, főként a különböző funkcionális területek közötti kapcsolódásokat. 2013-ban társszerzője voltam a Science folyóiratban megjelent tanulmánynak, amelyben az legutóbbi évek kutatási eredményeit foglaltuk össze: „Cortical high-density counterstream architectures”. Fizikusként a mi feladatunk (Toroczkai Zoltánnal) az agykutatók által kapott kísérleti adatok elemzése és modellezése volt. Kimutattuk, hogy a kapcsolatok száma az egymáshoz közeli agyterületek között a legnagyobb, és ez konzisztens módon (matematikailag leírhatóan) csökken a távolság növekedésével. Ennek az egyszerű távolsági szabálynak az alapján egy olyan modellt készítettünk, amely az agy funkcionális területei hálózatának több tulajdonságát is feltárta. Ezeknek a kutatási eredményeknek a részleteit a Neuron című rangos folyóiratban közöltük: Ercsey-Ravasz et al., Neuron 80(1), 184, 2013.

3. Milyen jövőbeli akadémiai tervei vannak?

A közelmúltban lettem a BBTE tudományos kutatója, így csak kutatással foglalkozhatom, ez volt a vágyam mindenkor. Szeretném az általam vezetett kutatócsoport létszámát megnövelni, majd a következő évben szeretném megszerezni a habilitációs fokozatot, hogy doktoranduszokat is irányíthassak. De legfőképpen az idegtudomány területén akarom folytatni kutatásaimat, pillanatnyilag ez vonz a legerősebben. A hálózatok tudománya felhasználható az agy funkcionális hálózatainak elemzésére is, és azt hiszem, ez olyan jelentős eredményeket hozhat, amelyek segítségünkre lehetnek bizonyos agyi feldolgozási funkciók megértésében, illetve olyan fontos tulajdonságok és elemek megtalálásában, amelyek módosulnak a neurológiai betegségek esetében. Ezen a téren a legkisebb előrelépés is jelentőssé válhat.

4. Miért választotta a BBTE-t?

Az én esetemben inkább így szólna a kérdés: miért választottam Romániát?

A doktorátus befejezése után egy jó kutatói állásajánlatot kaptam a Notre Dame Egyetemen (az Amerikai Egyesült Államok legjobb 25 egyeteme között szerepel) dolgozó Toroczkai Zoltán csoportjában, így férjemmel együtt kimentünk Amerikába. Ott a Fizika Kar keretében működik a Hálózattudományi Interdiszciplináris Központ (Interdisciplinary Center for Network Science and Applications vagy iCeNSA) Toroczkai Zoltán professzor vezetésével. Az ott töltött három esztendő alatt valójában érdekfeszítő és nagyon eltérő projektekben dolgoztam. Szakmai szempontból ez egy nagyon jó befektetés volt számomra, érdekes és fontos tapasztalat, hogy egy teljesen eltérő világot is láthattam. Racionálisan nehéz megmagyarázni, hogy miért is akartunk visszatérni. Jó volt a kint eltöltött három év, meglátogattuk Chicago-t, New York-ot, Boston-t stb. Mégsem tudtuk elképzelni azt, hogy végleg ott maradjunk. Az egy másik kultúra, amelyről úgy éreztük, hogy nem válhat sajátunkká. Természetesen hiányoztak a szüleink, a barátaink, az európai városok is. Annyira jólesik nekem Kolozsvár főterén sétálni, amikor arra gondolok, hogy Amerikában, ahol mi laktunk, még járdákat sem lehetett látni. Amikor visszaérkeztünk Kolozsvárra, egyértelmű volt, hogy a legjobb választás a Babeș–Bolyai Tudományegyetem kutatójaként dolgozni. Az volt az álmom, hogy csak a kutatással foglalkozhassak, és ez most valósággá vált. Remélem, hogy továbbra is jelentős eredményeket sikerül felmutatnom.

5. Egy rövid üzenet a BBTE közösségének?

Sok olyan fiatal van, aki egy külföldi doktori vagy posztdoktori képzés után szeretne hazatérni. Azt hiszem, jobban kellene figyelnünk arra, hogy visszahozzuk őket. Nagyra értékelem az egyetem azon kezdeményezését, hogy kutatói állásokat hirdetett meg, hiszen a városban található kutatóintézetek nagyon specifikus szakterületeket fednek le. Ha szeretnénk növelni az egyetem presztízsét, az alapkutatások területén is elébb kell lépnünk.

Kutatói honlap és szakmai önéletrajz elérési útvonala: http://sirius.phys.ubbcluj.ro:33380/ercsey-ravasz/index.html http://ercsey-ravasz.adatbank.transindex.ro/belso.php?a=oneletrajz&k=78  

Dr. Néda Zoltán egyetemi tanár – az interdiszciplináris alkalmazású statisztikus fizika kutatóprofesszora

Kérdezett Daniel David egyetemi tanár, a BBTE rektorhelyettese

1. Kérem, mutatkozzon be röviden.

Néda Zoltán vagyok, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem professzora, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Fizika Doktori Iskolájának társult egyetemi tanára, valamint 2007-től a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Kutatási területem az interdiszciplináris alkalmazású statisztikus fizika. Különösen érdekelnek a kollektív, emergens jelenségek, a fázisátmenetek, a sztochasztikus folyamatok és a spontán rendeződési problémák, a spontánul kialakuló mintázatok, önszerveződések témaköre komplex rendszerekben. A kutatásra nem foglalkozásként, hanem elsősorban intellektuális hobbiként tekintek. Számomra a szerteágazó emberi kíváncsiság sokkal fontosabb, mint a tudománynak valamelyik szűk területén való kizárólagos képzettség. Mindig is nyitott voltam újabb kérdések és szakterületek irányába, ahol elméleti fizikai és matematikai tudásomat kamatoztathattam.

2. Kérem, mutassa be röviden az akadémiai megvalósításokat, eredményeket.

Két tanulmányt közöltem a Nature szakfolyóiratban, mindkettőt a spontán önszerveződésekről. Az első cikkben a vastaps spontán kialakulási mechanizmusát vizsgáltuk, elméleti leírást adva egy egyszerű fizikai modellen keresztül. A Nature-ben megjelent másik cikkben spirál alakú törések kialakulását figyeltük meg vékony rétegekben. Mindkét tanulmány kiindulópontját elbűvölő emergens jelenségek tapasztalati megfigyelése képezte, egy egyszerű feladat, amellyel korábban még nem foglalkoztak.

3. Melyek a jövőbeli akadémiai tervei?

Szeretném folytatni kutatásaimat a kollektív jelenségek és a spontán önszerveződések területén, interdiszciplináris kérdéseket tanulmányozva. Számtalan érdekes kérdés van még a tarsolyomban, amelyek arra várnak, hogy időt szakítsak rájuk. Rendkívül örvendenék egy szabbatikus évnek, amelynek során lehetőségem lenne arra, hogy még többet foglalkozzak ezekkel a kérdésekkel, és egyúttal újabb nemzetközi kapcsolatokat is kialakíthassak. Egy másik téma, amely a szívemhez talán még közelebb áll, az a fizika alapjainak a posztulátumokon keresztüli lefektetése, valamint annak a kimutatása, hogy az egész fizikai gondolkodásunk, a fizika tér és ideje a fényre épül. Erről szeretnék írni egy népszerűsítő könyvet.

4. Miért választotta a BBTE-t?

Sok országban dolgoztam már, és lehetőségem adódott, hogy állandó oktatója és kutatója lehessek a külföldi egyetemeknek (Amerikai Egyesült Államok, Norvégia), mégis a BBTE jelentette és jelenti számomra az igazi otthont. A Farkas utcához kötődnek iskolai és egyetemi tanulmányaim. A BBTE főépületével szemközt, a Báthory líceumban tanultam 12 évig, majd átkerültem az utca másik oldalára, és négy évig voltam hallgatója a Fizika Karnak. Ugyanitt folytattam doktori tanulmányaimat is. A BBTE befogadó légkört jelentett számomra, ahol nem nehezedett rám teljesítési nyomás, eredményeim közzététele érdeklődésemből fakadt. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem csak egy szűkebb szakterület specialistájává váltam, és lehetőségem adódott minden olyan témával foglalkozni, amelyek izgalmasnak bizonyultam számomra. Megvolt a szabadságom, hogy választhassak a kutatandó témák között, és mindig rendkívüli hallgatók vettek körül. A kollégáim minden oktatói és kutatói tevékenységemben támogatnak és segítséget nyújtanak.

5. Egy rövid üzenet a BBTE közösségének?

Ne essünk a kvantitatív szcientometria csapdájába. A kutatás inkább művészet és nem egy iparág. Nem a megjelent tudományos publikációk vagy az elnyert kutatói pályázatok száma jelenti a kutatás valódi termékét és értékét. A valódi értéket azok a hallgatók jelentik, akiknek kíváncsiságát felkelthetjük és tudományos érdeklődését fejleszthetjük, valamint azok az eredmények, amelyeket a tudományos közösség elfogad és beszél róluk. Napjainkban nagyon könnyű közzétenni valamit, ugyanis a szakfolyóiratok száma exponenciálisan növekszik, és a a kiadók számára a közlés egy nyereséges vállalkozássá vált. Viszont jóval nehezebb elérni, hogy a megjelent tartalmakat el is olvassák, és ezeknek tudományos hatása is legyen. Erre az utóbbi szempontra kellene jobban odafigyelnünk a BBTE-n is.

Személyes kutatói honlap: http://www.phys.ubbcluj.ro/~zneda/ További interjú a Szabadság 2016. május 3-i számában

Dr. Mihai Pușcaș – II-es fokozatú tudományos kutató - Alexandru Borza Botanikus Kert

Kérdezett Daniel David egyetemi tanár, a BBTE rektorhelyettese

1. Kérem, mutatkozzon be röviden.

Mihai Pușcaș vagyok, az Alexandru Borza Botanikus Kert II-es fokozatú tudományos kutatója, és immár 16 esztendeje dolgozom itt. 2008-tól a biológiai tudományok doktora vagyok a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen, valamint a grenoble-i (Franciaország) Joseph Fourier Egyetemen. Kutatói tevékenységemet főként a biogeográfia és az alpesi ökológia szakterületén végeztem, a Kárpátokban és Európa egyéb fontos hegyláncolatainak ökoszisztémáiban fellelhető, magasabb fekvésű lágyszárúak ökoszisztémájának szerkezetére, működésére és dinamikájára fókuszálva. Engem folyton érdekelt az újító technikák alkalmazása a biológiának ebben a két nagyobb ágában, és itt megemlíteném a genetikai markerek használatát is a molekuláris és filogeográfiai ökológiai megközelítések során. További említést érdemel egy dinamikusabb szakterület, amelyben szintén aktívan tevékenykedtem: a természetes ökoszisztémák összetételére és működésére gyakorolt makroklimatikai változások hatásának tanulmányozása.

2. Miért választotta a BBTE-t?

Az egyetemválasztás magától értetődő volt. Alapképzettségem szerint botanikus vagyok, a biológiának ez az elbűvölő területe már gyerekkoromban szenvedélyemmé vált. Az egyetem Botanikus Kertje a növénytani tanulmányok alappillére, és a kolozsvári botanikai iskolának (sensu lato) a XIX. századtól számítható hagyománya van, a megszerzett hírnév időközben átlépte az ország határait. 2000-ben egy újabb kutatócsoport tagja lettem, amely ebben az intézményben jött létre, és arra törekedett, hogy új lendületet adjon a Botanikus Kertben zajló növénytani kutatásoknak. Termékeny és intellektuálisan serkentő környezetbe kerültem, és arról elég hamar meggyőződhettem, hogy fontos tudományos projekteket valósíthatok meg azon a szakterületen, ahol tevékenykedni szerettem volna. Már a kutatói pályám legelején intenzív kapcsolatot tartottam fenn a Románián kívüli laboratóriumokkal, ugyanis doktori tanulmányaimat közös témavezetésű rendszerben végeztem a grenoble-i egyetemen, ahol Európa egyik legjelentősebb alpesi ökológiai kutatólaboratóriuma található. Kihívást jelentett számomra az, hogy Kolozsváron „forróbb” kutatási témákat folytassak és dolgozzak ki, amely szerencsére in situ megkapta a szükséges támogatottságot is.

3. Kérem, mutassa be röviden az akadémiai megvalósításokat, eredményeket.

Ebben a kontextusban néhány olyan releváns eredményt fogok megemlíteni, amelyek a természetes ökoszisztémák összetételére és működésére gyakorolt makroklimatikai változások hatásának tanulmányozásával kapcsolatosak. Ez a téma nemcsak a tudományok világában, hanem általában az emberi társadalomban is „forrónak” számít minden olyan következményével együtt, amely a jelenben meghozott politikai és gazdasági döntésekből származik. Egy konkrét adat hiánya megnehezíti egy realista forgatókönyv megvalósítási folyamatát a természetes biológiai rendszerek működésére és fejlődésére gyakorolt változások hatásával kapcsolatban. Egy kiterjedt konzorcium keretében, amely egybefogja az európai alpesi ökoszisztémák tanulmányozásába bevont legfontosabb laboratóriumokat, elkezdtük az első ilyen jellegű kutatásokat. Az eredmények azt mutatják, hogy már az európai alpesi ökoszisztémák szintjén szerkezeti változásokat fedezhetünk fel, és egy általános termofilizációs jelenséggel állunk szemben (a hideghez alkalmazkodott növényfajok háttérbe szorulnak, a melegkedvelők előretörnek), amelynek negatív következményei lehetnek közép- és hosszútávon. A megszerzett adatok minőségét a legfontosabb szakfolyóiratokban megjelent tanulmányok sorozata igazolta (Science, Nature Climate Change, Global Change Biology). Kutatásaink hatása a tudományos világban nagyon jelentős volt, az említett tanulmányok bekerültek a Web of Science kutatói adatbázis Highly Cited Papers kategóriájába (a Környezettudomány/ Ökológia kategória legidézettebb 1% cikkei közé). Itt szeretném megjegyezni, hogy ezek az eredmények hosszas kutatások gyümölcsei, a kísérletek kezdetétől számított több mint 11 év után. A tudománynak abban a világában, ahol az időnek már nincsen türelme (hogy Marin Predát idézzem), eléggé nehéz megtervezni, támogatni és fenntartani hasonló kísérleti apparátust, fontos és hatásos eredmények nyilvántartásával együtt. De a konzorcium keretében sikerült megtartanunk az aktív kutatási felületeket és ezenfelül az elméleti keretet is sikerült kiteljesítenünk, hogy a jövőben is tervezhessünk az eddigiekhez képest legalább ennyire érdekes eredményeket.

4. Melyek a jövőbeli akadémiai tervei?

A továbbiakban szeretném elmélyíteni az eddigi kutatási területeket a Kárpátok és Európa egyéb hegyláncolatai magaslati ökoszisztémáinak vonatkozásában, amelyekhez újabb kutatási szempontokat szeretnék hozzárendelni. A Kárpátok láncolatának növénydiverzitási tanulmányozására fordított több mint 15 évi munka egy tekintélyes méretű adatbázis létrehozását is eredményezte, valamint egy jelentős szakértői elemzést a magaslati taxonok és növényközösségek eloszlásával, szerkezetével és jellemzőivel kapcsolatban. Egy részüket feldolgoztuk már, és ezekből születtek a biogeográfiai és makrobiológiai tanulmányok. Továbbá a kialakított nemzetközi együttműködések hozzáférést biztosítanak az európai hegyi biodiverzitást tanulmányozó központok munkatársai által rögzített adatokhoz. Egy körvonalazódó, nagyobb lélegzetű projekt egy olyan központ létrehozása lenne, amelyben a Kárpátok biodiverzitásának tanulmányozása valósulna meg, a Nyugat-Európában az Alpok, a sarki ökoszisztémák stb. vizsgálatára létrehozott központokhoz hasonlóan. Ez a kutatóközpont lehetővé tenné az eddigi kolozsvári szakmai tapasztalatok jobb egybehangolását, nemcsak a BBTE-n oktató kollégák, hanem a hasonló jellegű kutatóközpontokban dolgozó szakemberek bevonása révén is.

5. Egy rövid üzenet a BBTE közösségének?

A Babeș–Bolyai Tudományegyetem az akadémiai teljesítmény valamennyi szintjén kiválóságáról tett tanúságot, és az elmúlt években a romániai egyetemek közül sorozatosan az első helyen szerepelt a nemzetközi egyetemi rangsorokban. Különösen érdemes kiemelni az itt végzett kutatások fontosságát és hatását, amelyek tulajdonképpen tükrözik az egyetemen dolgozó kollégáim magas szintű kompetenciáját és befektetett munkáját minden szakterületen. Megtiszteltetés számomra, hogy tagja lehetek ennek a közösségnek, és meggyőződésem, hogy a jelenlegi erőforrásaink és szakmai tapasztalataink egybehangolása révén, fiatalabb, tehetséges kollégáink csapatmunkájával az elkövetkezőkben is sikerül megtartanunk és kiteljesítenünk ezt az ösztönző környezetet, amelyet már a kolozsvári Alma Mater küszöbének átlépésekor megtapasztaltam. Traditio Nostra Unacum Europae Virtutibus Splendet!

Dr. Alida Timar-Gabor egyetemi docens - Környezettudományi és Környezetmérnöki Kar

Kérdezett Daniel David egyetemi tanár, a BBTE rektorhelyettese

1. Kérem, mutatkozzon be röviden.

Timar-Gabor Alida vagyok, és a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Fizika Karán végeztem 2005-ben. 2008-tól a BBTE Környezettudományi és Környezetmérnöki Karának alkalmazottja vagyok. 2010-ben védtem meg doktori disszertációmat fizikából, majd 2015-ben habilitáltam, és doktorátusvezetői jogot szereztem környezettudományok szakterületen. Jelenleg egyetemi docens vagyok a Környezettudományi és Környezetmérnöki Karon, valamint I. fokozatú tudományos kutató a Környezeti Radioaktivitás és Nukleáris Kormeghatározási Központ, Bio-Nanotudományok Interdiszciplináris Kutatóintézeténél. A Lumineszcens Kormeghatározási és Dozimetriai Laboratórium vezetője vagyok, főbb kutatási területeim: lumineszcens kormeghatározás, természetes radioaktivitás, környezettudományokban alkalmazott szilárdtest-dozimetria, valamint retrospektív baleseti dozimetria. Sosem gondoltam egy mottóra, de legfrissebb olvasmányaimból idézném a Shackleton-család címerének jelmondatát: „Fortitudine vincimus (Kitartással győzni fogunk)”, és ez a mottó hatással volt rám. Egyszerűbb szavakkal kifejezve: a fontos és maradandó dolgokat csak nagy erőfeszítéssel lehet elérni.

2. Miért választotta a BBTE-t?

Lehetőségem adódott arra, hogy elhagyjam az országot, és tapasztaltabb kutatócsoportokkal dolgozhassak. Az egyetemet nem hagytam el sosem hosszabb időszakra. Az ERC projektek átvihetőek, a projektvezetőnek lehetősége van arra, hogy az elnyert projektet más intézmény keretében valósíthassa meg. Presztízsüknek köszönhetően az ERC projekteket óhajtják a nagy európai egyetemek, egyeseknek közülük az a stratégiája, hogy személyesen meghívják az ERC projektek vezetőit, hogy náluk végezzék a tevékenységet. El kell ismernem, hogy ez a gondolat is megkísértett. Miért mégis a BBTE? Mert azt hiszem, hogy Romániában egy másik intézmény nem kínált volna többet számomra, de legfőképpen azért, mert a BBTE jelenti az Alma Matert. Most is, amikor végigmegyek a kar folyosóin, ahol tanulmányaimat végeztem, különös meghatódottságot érzek. Ha a mostani hallgatóimnak is csak egy morzsányi jut 10 év múlva ebből az érzésből, én elégedett leszek.

3. Kérem, mutassa be röviden az akadémiai megvalósításokat, eredményeket.

Az elmúlt években termékeny kutatói tevékenységem volt, amelyet a publikációk igazolnak, de főként azok a nemzetközi együttműködések, amelyeket az általam kutatott terület legfontosabb szaktekintélyeivel folytattam. Ez a szakterület a lumineszcens kormeghatározás. Ugyanakkor esélyem volt arra, hogy eredményeimért elismerést kapjak különféle országos és nemzetközi díjak formájában, mint páldául a Román Akadémia Grigore Cobălcescu Díja 2012-ben, az Ad Astra Díj a kutatásban elért kiválóságért 2014-ben, a Danubius Young Scientist Award 2015-ben, a L`Oreal-UNESCO kutatónőknek járó ösztöndíja 2015-ben. Ezenkívül intenzív oktatói tevékenységet folytattam, amely lehetővé tette számomra, hogy elhivatott hallgatókat válasszak ki, és ennek köszönhetően tevékenységem köré egy fiatal és lelkes kutatócsoportot alakíthattam. Mindezeket megkoronázta az elnyert ERC INTERTRAP „Integrated dating approach for terrestrial records of past climate using trapped charged methods” elnevezésű projekt, amelyet az Európai Kutatási Tanács első alkalommal finanszírozott a romániai egzakt tudományok szakterülete közül, és amely egyelőre az első ERC projekt, amelyet hazai egyetem nyert el.

4. Melyek a jövőbeli akadémiai tervei?

Az ERC projektek alapkutatási projektek, és ezt a támogatási irányt tudomásom szerint a legmagasabb finanszírozási forrásnak tekintik Európában. Az alapkutatás magas kockázati tényezőt jelent. Ebből a meggondolásból az ERC projektek esetében a tudományos kudarcokat is teljesen elfogadhatónak tartják. Jelen pillanatban az akadémiai tervem és a legfontosabb követelmény, hogy sikerüljön teljesíteni a projekt célkitűzéseit, és az INTERPTRAP sikeres legyen. Bízom abban, hogy ha ezt sikeresen megoldom, számtalan rendkívüli dolog önmagától bekövetkezik. A projekt megvalósítása Romániában történik, és a projekt alapját képező alapkutatások mellett az INTERPTRAP célul tűzte ki a jelenlegi laboratórium nagyméretű fejlesztését. A mostani tevékenységek helyszínéül szolgáló labort olyan formában szeretnénk átalakítani, amelyben ötvözni lehetne kétféle kutatási módszert: a luminecensz módszerrel végzett kormeghatározást és az elektrospin rezonancia segítségével történő kormeghatározást. Ez egy egyedi laboratórium lesz Délkelet-Európában, és egyike a világon található kevés, hasonló felszereltségű laboratóriumoknak. Remélem tehát, hogy legtöbb egy éven belül egy modern és tágas laboratóriumban végezhetem a kutatói tevékenységet, ahogyan mindig is álmodtam erről.

5. Egy rövid üzenet a BBTE közösségének?

Ami a nemzetközi kutatásban való érvényesülést, előtérbe kerülést illeti, a nemzetiség és az akadémiai hovatartozás nem jelent akadályt. Igen, sajnos néha az is benne van, hogy bizonyos okok miatt sokkal többet kell dolgoznunk, de semmi sem lehetetlen. Köszönettel tartozom tanáraimnak, a Környezettudományi és Környezetmérnöki Karon tanító kollégáimnak, és a Bio-Nanotudományok Interdiszciplináris Kutatóintézeténél dolgozó kollégáknak az eddigi jó együttműködésért és támogatásukért. Köszönöm főként a kutatócsoportom tagjainak, hogy bizalommal voltak irántam, hogy sosem kedvetlenítettek el, ugyanakkor köszönöm az együtt megvalósított eredményeket, az együtt átélt szép pillanatokat. Gratulálok az egyetemen tanító kollégáknak is, akik kiemelkedő eredményeket értek el, és örvendek annak, hogy lehetőségem volt néhányukkal megismerkedni az utóbbi években. Büszke vagyok arra, hogy tagja lehetek a BBTE akadémiai közösségének.

Személyes és kutatói honlap elérési útvonala:

https://www.researchgate.net/profile/A_Timar-Gabor

http://enviro.ubbcluj.ro/personal-daim-2/