Természetes nanokompozitok fizika, biológia és kémia határmezsgyéjén – Háromnapos kolozsvári konferencia a magyar tudomány ünnepén

November 2-a és 4-e között a Kolozsvári Akadémiai Bizottság a Babeș–Bolyai Tudományegyetemmel, valamint a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemmel együttműködve szervezte meg Emberközpontú Tudomány című konferenciáját a magyar tudomány ünnepe alkalmából. A tanácskozásra Kolozsváron került sor.

1825. november 3-án Széchenyi István felajánlotta birtokainak egy évi jövedelmét a Magyar Tudós Társaság megalapítására. Noha Magyar Tudományos Akadémia néven, de az intézmény máig fennáll, 2003 óta pedig november 3-át hivatalosan is a magyar tudomány ünnepének nyilvánították. A Kolozsvári Akadémiai Bizottság által – a Babeș–Bolyai Tudományegyetemmel és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemmel partnerségben – szervezett, Emberközpontú Tudomány című konferenciát ugyan képtelenség lett volna belesűríteni egyetlen napba, de bizonyára ez a legkevésbé sem bosszantotta volna a grófot. A 2017. november 2-a és 4-e között zajló nemzetközi tanácskozáson Erdélyből elszármazott neves kutatók tudománynépszerűsítő előadásai hangzottak el – rendhagyó módon nem a megszokott tizenöt-húsz perces, hanem legkevesebb háromnegyed órás időkeretben. Mócsy Ágnes, Tapasztó Levente, Biró Péter László, Vitos Levente, Fülöp Tünde, Gergely Árpád László, Vernes András, valamint Nemes-Incze Péter a fizika, Czárán Lóránt a földrajztudományok, Benkő Elek a történelem, Imreh István a biológia, Balogh Zoltán, Némethi András és Tóth Bálint pedig a matematika aktuális kérdésirányait vázolta a kolozsvári közönség számára.

Jóllehet az előadók java a reáltudományok területéről érkezett, az általuk fölvetett témáknak, a felszólalásaikat általánosan jellemző inter-, illetve transzdiszciplináris szemléletnek mégis sikerült megszólítania a reáliák terén kevésbé jártas hallgatóságot is.

A kolozsvári születésű Biró Péter László fizikus professzor november 2-án Fizika lepkeszárnyakon. Repülő ékszerek címmel tartott előadása a fizika, a biológia, valamint a kémia határteületén helyezte el azt a számos lepkefaj esetében megfigyelhető jelenséget, hogy a hím egyedek szárnyának külseje és visszája egészen különböző színeket, illetve mintázatot ölthet. Az MTA Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Kutatóintézet Nanoszerkezetek Osztályának munkatársa által vezetett kutatócsoport elsősorban a közönséges boglárka (Polyommatus icarus) populációinak hímeire összpontosított. Abból a felvetésből indultak ki, hogy a boglárkahímek szárnyainak színe két területen bír kiemelkedő jelentőséggel: a rejtőzködésben és a párválasztásban. Szárnyuk fonákja elrejti őket természetes ellenségeik elől, míg a nőstények a fedőoldal kékjének árnyalatai szerint döntik el, hogy melyik hímmel párosodnak. A kutató arra hívta fel a figyelmet, hogy ez egy rendkívül takarékos kommunikációs eszköz, abban az értelemben, hogy a periódusos rendszer alig néhány elemének a felhasználásával hihetetlenül finom üzenetek „megfogalmazását” és közvetítését teszi lehetővé. Míg az ember szerkesztette gépek csak úgy képesek bonyolult funkciók ellátására, ha szinte az összes Földön fellelhető elemet szintetizálják, addig azok a nanokompozitok, melyek a közönségesboglárka-populációk esetében a párválasztást, áttételesen pedig a szelekciós folyamatot irányítják, mindössze kitinből, levegőből és „periodicitásból” építkeznek. Szemben az ember konstruálta gépekkel, melyek egyelőre csupán az anyagok komplex társítása révén képesek összetett funkciók ellátására, az élővilágban inkább az anyagtakarékosság és a szerkezeti komplexitás révén válik lehetővé egészen bonyolult mechanizmusok létrejötte. Biró Péter László kutatócsapatának múzeumi példányok segítségével sikerült száz éves időintervallumban megvizsgálnia az európai, valamint az ázsiai közönségesboglárka-populációk szexuális jelzőszínének változásait. Arra jutottak, hogy ez a kommunikációs csatorna genetikailag nagyon erősen kódolt, ugyanis az elmúlt száz évben szinte bármilyen tényezőtől függetlenül a kéknek nagyjából ugyanaz a tartománya szelektálódott. Ugyanakkor észrevették, hogy a hőmérsékleti stressz fellépése bizonyos nőstényegyedekben felidézett egy valószínűleg még a jégkorszakból visszamaradt reakciót, mégpedig azt, hogy a hímekhez hasonlóan megjelent szárnyukon a kék.

Biró Péter László a kutatócsoport kolozsvári vagy kolozsváron iskolázott tagjai nevében is háláját fejezte ki egykori tanárának, Darabont Sándor nyugalmazott egyetemi tanárnak, aki a Magyar Fizika Intézet oktatójaként a nanoszerkezetek vizsgálatába bevezette.

A beszámolót Serestély Zalán szerkesztette.