A keresztények számára a húsvéti ünnepkör a legfontosabb vallási eseményt jelenti azáltal, hogy Jézus Krisztus megváltó keresztáldozatának köszönhetően mindannyian örök életet nyerhetünk!
Ennek a vallási eseménynek, amely (a változás révén) esélyt ad minden bűnös ember – nem a bűn – számára, mély pszichológiai és kulturális vonatkozásai is vannak. Az emberek önmagukban nem jók vagy rosszak, hanem a tetteik ilyenek. Tehát egyik ember sem jobb/fontosabb a másiknál, viszont a tettei lehetnek jobbak/fontosabbak vagy kevésbé jók/fontosak, amikor összehasonlítjuk őket. Az ember valójában sokkal bonyolultabb annál, mintsem hogy tettei alapján teljesen és végérvényesen értékelni lehessen, és emiatt feltétel nélkül el kell fogadnunk. Az embernek ez a feltétel nélküli elfogadása nem jelenti azt, hogy egyetértünk az általa véghezvitt tettekkel, hanem hogy elismerjük a maga komplexitásában, és tudatosítjuk, hogy teljességében nem lehet ítélkezni fölötte bizonyos tények alapján. Elfogadván az embert, nem az ő rossz cselekedeteit, esélyt adunk számára, hogy jóvátegye tetteit! Következésképp, saját személyünk és a másik ember feltétel nélküli elfogadásának logikus, empirikus, funkcionális és vallásos alapja van. Fogadjuk el tehát embertársainkat, akik emberként velünk egyenlőek, béküljünk meg saját magunkkal, és állandóan próbáljuk jobbá alakítani a saját tetteinket és mások tetteit is!
Boldog húsvéti ünnepeket!
Dr. Daniel David rektor, egyetemi tanár
