A BBTE részéről Csata Zsombor, az egyetem Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézetének adjunktusa járult hozzá annak a tanulmánynak az elkészítéséhez, mely összefüggéseket tárt fel a nyelvtani meghatározottságú nemi alapú megkülönböztetések, a nemek egyenjogúságával kapcsolatos viszonyulásmódok, valamint a nőket érő társadalmi, politikai és gazdasági diszkrimináció között. A kutatók kiegyensúlyozott kétnyelvű (magyar–román) kolozsvári egyetemisták körében közelebbről is megvizsgálták a nemi egyenlőtlenségek nyelvi vonatkozásait.
Amikor egy beszélő – nyelvtani szükségszerűségekből fakadóan – kénytelen ismételt módon a jelölt nemi hovatartozását kifejezésre juttatni, ez a saját és a sajátjától eltérő nemi csoport közötti, túlzottan éles határvonal képződéséhez vezethet. Az ily módon jelentkező egyenlőtlenségek politikai, gazdasági és társadalmi természetűek, és jellemzően a nőket érintik hátrányosan. A nők alacsony részvételi arányának a törvényhozásban, alulreprezentáltságuknak a politikai szférában, a családon belüli előnytelen szerepleosztások megkövesedésének, az anyasággal kapcsolatos kedvezőtlen politikáknak tehát nyelvi okai is lehetnek.
A Nyelvi szerkezetek világatlaszában szereplő 378 élő nyelv kapcsán a kutatókat az érdekelte, hogy az egyes, illetve a többes számú harmadik személyű személyes névmások mely nyelvek esetében teszik szükségszerűvé a jelölt nemi hovatartozásának megállapítását. E kritérium alapján három kategóriába sorolták a nyelveket: (1) nemi alapú megkülönböztetéseket mellőző nyelvek (ilyen az indonéz vagy a magyar), (2) nemi alapon minimális megkülönböztetéseket igénylő nyelvek (pl. az olasz vagy a német), (3) nemi alapon széles körű megkülönböztetéseket igénylő nyelvek (ilyen az arab, a román vagy a spanyol).
A BBTE magyar–román kétnyelvű diákjai azért számítottak izgalmas kutatási alanyoknak, mert az említett nyelvek a két végletet képviselik a nyelvtani alapon történő nemi megkülönböztetések terén. A 2015 decemberében végzett felmérés során a tesztalanyoknak a következő kijelentéseket kellett értékelniük: 1. A férfiak alkalmasabbak vezető politikai szerepek betöltésére, mint a nők. 2. A férfiak alkalmasabbak vezető gazdasági szerepek betöltésére, mint a nők. 3. Ha kevés a munkalehetőség, a férfiak inkább jogosultak a munkahelyek megszerzésére, mint a nők. 4. Az egyetemi végzettség sokkal fontosabb a férfiak, mint a nők esetében. 5. Háziasszonynak lenni éppolyan fontos, mint pénzért dolgozni. 6. Ha egy nő több pénzt keres, mint a férje, az problémákhoz vezethet. A kontrollcsoport számára az utasításokat és az elbírálandó kijelentéseket egyaránt románul fogalmazták meg. Az első kísérleti csoportban a román nyelvű megállapításokat magyar nyelvű utasításokkal vezették fel, a másodikban a magyar nyelvű megállapításokat román utasítások előzték meg, míg az utolsó csoportban mind az utasítások, mind a kijelentések magyar nyelvűek voltak. A nemek közötti politikai, gazdasági és társadalmi egyenlőséget azok a csoportok támogatták, amelyek az értékelendő megállapításokat magyar nyelven olvasták. Az a két csoport, amely a kijelentéseket román nyelven kapta kézhez, látványosan diszkriminatívabban viszonyult a nemi egyenlőség és a női egyenjogúság kérdéséhez. Az eredmények azt bizonyítják, hogy a kiegyensúlyozott kétnyelvű egyének esetében az a nyelv, amelynek a lencséjén keresztül eléjük tárulnak a nemi egyenlőség problémái, közvetlen módon határozza meg a kérdéshez való viszonyulásukat.
A World Values Survey adatainak elemezéséből továbbá kiderült, hogy egy országban vagy régióban használt nyelv grammatikai gender-semlegessének mértéke meghatározza a nemi egyenlőséggel kapcsolatos egyéni viszonyulásmódokat, amelyek hatással vannak arra, hogy az adott országban mennyire érvényesül a női egyenjogúság a közéletben.
[*] Amy H. LIU , Sarah Shair-ROSENFIELD, Lindsey R. VANCE, Zsombor CSATA (2018): Linguistic Origins of Gender Equality and Woman’s Rights. Gender & Society, 32/1, 82–108.
A tanulmányismertetőt Serestély Zalán szerkesztette.