Egyszerre tekinthető egy hosszú távú tudományos együttműködés összegző lezárásának, valamint egy paradigmaváltó kutatási ciklus megnyitásának az a nemzetközi, interdiszciplináris konferencia, mely Váltások és (disz)kontinuitások, hagyományok és újítások a reformáció 500 éves történetében címmel került megrendezésre október 27-e és 28-a között Kolozsváron. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem és az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya együttműködése révén, a RefoRC nemzetközi platformmal partnerségben megvalósított tudományos tanácskozás a Közép- és Délkelet-Európai REFO500-partnerek ötévi összehangolt munkájának eredményeit „takarította be”, egyben pedig utat nyitott egy, a hosszú reformáció koncepciója köré szerveződő kutatási-együttműködési ciklus számára. „Célunk – fogalmaztak a szervezők konferenciafelhívásukban – (…) a kérdéses mintegy fél évezredben végbement események folyamatszerűségének hangsúlyozott tekintetbe vétele révén egy olyan kiegyensúlyozott kép közös kialakítása, amely bármiféle triumfalizmus és apologetikus megközelítés nélkül igyekszik árnyaltan megjeleníteni a (voltaképpen máig tartó) »hosszú reform(áció)« sokféle hagyományát azok kölcsönhatásaival és mai aktualitásaival együtt.” A közép-kelet-európai régióra összpontosító előadások angol, román valamint magyar nyelven hangzottak el.
Az elsősorban történészeket, irodalomtörténészeket, antropológusokat és teológusokat megszólító tanácskozás megnyitó ceremóniáján beszédet mondott Soós Anna, a BBTE rektorhelyettese, Gábor Csilla, a BBTE Refo500-koordinátora, Tóth Zsombor, a Közép- és Délkelet-Európai Refo500-intézmények koordinátora, valamint Kovács Sándor kanonok, főesperes, az esemény egyik védnöke. A felszólalásokat követően a BBTE Refomátus Tanárképző Karának kórusa lépett fel Deszke Kriszta és Lokodi Anna vezénylésével.
Az első ülésszakot Tóth Zsombor irodalomtörténész, antropológus programadónak is tekinthető, Birodalom, perzekúció és mártíromság: a Hosszú Reformáció nagyelbeszélése a magyarországi és erdélyi reformáció értelmezésében címmel elhangzott előadása nyitotta. A BBTE egykori munkatársa szerint a kora újkori magyar társadalom különösebb ellenkezés nélkül tette magáévá a reformációt. A folyamatos politikai és katonai nyomás alatt álló kora újkori Magyarország toleranciát tanúsított a hitgyakorlással, sőt akár a hitvallások radikalizálódásával szemben is. Kezdetben mind a királyi Magyarország, mind pedig az Erdélyi Fejedelemség olyan valláspolitikára törekedett, mely tolerálta, fönntartotta, jogok által garantálta a vallásszabadságot. A 16. század során három részre szakadt Magyarország politikai értelemben védelem alá vonta a többfelekezetű vallási berendezkedést, tartózkodva a felekezeti alapon történő kivégzésektől és erőszaktól. A 17. század során azonban komoly fordulat következett be: a katolikus hitű Habsburg császár megpróbált különböző rendelkezéseket ráerőszakolni a többfelekezetű vallási kultúrára, ami keményen diszkriminálta a királyi Magyarország lutheránus és a kálvinista hitközösségeit. A tendenciózus kivégzések időszaka az úgynevezett perzekúciók évtizedében (persecutio decennalis), 1671 és 1681 között csúcsosodott ki. A protestáns földesurak egyet nem értésüknek adtak hangot, majd nyíltan szembeszálltak a Habsburg törvénykezéssel. Előadása során Tóth Zsombor arra hívta fel a figyelmet, hogy bizonyos történetírói iskolák erősebb érvényesülése nyomán a nyomtatott és kéziratos protestáns mártirológiai szövegkorpusznak csak egy maghatározott vonulata vált láthatóvá és hangsúlyossá a protestáns magyar egyháztörténetben. Az előadó által nemrég felfedezett 18. századi kéziratos szövegforrások bevonása megmutatta, hogy az erdélyi és magyarországi reformációt nem érdemes pontszerű eseményként kezelni. A protestáns magyar mártirológiai szöveghagyomány kutatástörténetének kritikai áttekintése, a kanonikussá vált vértanútörténetek „aláaknázása” eddig homályban maradt szövegforrásokkal, a domináns historiográfiai iskolák eredményeinek új szövegforrásokkal való szembesítése, a szöveghagyományozódás mechanizmusainak körültekintőbb vizsgálata olyan plurális reformációk képét tárja elénk, amelyeket mindeddig takarásban tartott az erdélyi és magyarországi reformáció domináns narratívája.
A beszámolót Serestély Zalán szerkesztette.