A BBTE Európai Tanulmányok Karán oktató Vincze Enikő, illetve a Szociológia és Szociálismunkás-képző Kar munkatársa, Florina Pop által jegyzett tanulmány két nagyenyedi romatelep, a Bufa, valamint a Poligon helyzetét vizsgálja történeti, gazdasági, szociológiai és biopolitikai szempontból. A szerzőpáros Giorgio Agamben szemléletére és terminológiájára támaszkodva mutatja meg a biopolitikai hatalom kortárs gyakorlatait. Amellett érvelnek, hogy a két nagyenyedi romatelep mára – agambeni terminusokkal élve – az „inkluzív kizárás”, a „kivételes állapot”, a gettósítás helyeivé vált. Agamben szerint a modern biopolitikai paradigmát már nem az jellemzi, hogy a nem kívánatosnak ítélt társadalmi csoportokat önkényesen száműzi, kiküszöböli vagy eltávolítja a hatalom. A biopolitikai hatalomnak szüksége van arra, hogy maga mellett, mintegy testközelben, fetisizálva, mégis a társadalmi-politikai térből kihatárolva tartsa az általa depolitizált, a „puszta élet” állapotába szorított társadalmi szereplőket, hiszen épp ennek a jogi-politikai kivételnek a folyamatos felmutatása, a jogokhoz való jog megtagadása a záloga saját szuverenitásának és legitimitásának.
Míg a Bufa nevű telepet olyan roma etnikumú személyek, családok hozták létre közel száz éve, akiket a munkalehetőségek vonzottak Marosvásárhely környékéről Nagyenyedre, addig a Poligon körülbelül huszonöt roma család 2010-ben történt erőszakos kilakoltatása nyomán jött létre úgy, hogy e kitelepített családok nem kaptak új lakhatási lehetőségeket. A kutatók kitérnek a hazai államszocialista rendszer, majd a kapitalizmus korszakába lépő Románia kisebbség-, illetve szegénységpolitikájának a roma közösségekre gyakorolt hatásaira. Leírásuk szerint az államszocialista időszakban politikai szinten igyekeztek serkenteni az inklúziót, a roma etnikumúak foglalkoztatását, illetve az etnikumközi kapcsolatok javulását, valamint léteztek arra irányuló törekvések, hogy a romák számára is hozzáférhetővé váljon a közoktatás. Ugyanakkor a roma etnikumúak az államszocialista rendszerben is a legalulfizetettebb, legkevesebb szakértelmet igénylő állásokhoz jutottak hozzá, az erőszakos integráció miatt pedig jobbszerivel megszűntek a hagyományos roma mesterségek, felbomlottak bizonyos hagyományos közösségi formák. A rendszerváltást közvetlenül követő politikai-közigazgatási decentralizáció közepette hiány volt azokból a szociális munkásokból, akik segíthették volna a roma közösségek tájékozódását a megváltozott társadalmi, gazdasági, politikai körülmények között. A helyzetet mára tetézi az a neoliberális, áldozathibáztató álláspont, miszerint a nyomoráról mindenki maga tehet, és a megoldást is egymaga kell megtalálnia. Ezek a politikai léptékű viszonyulásmódok végül olyan gettósított szürkezónák létrejöttét idézték elő, ahová nem jut el egyetlen tömegközlekedési eszköz sem, ahol nincs hőszolgáltatás, áram- vagy vízellátás, és emberek széles rétegei kénytelenek a legsajátosabb túlélési stratégiákat kigondolni a puszta életben maradásért.
* Vincze Enikő, Florina Pop (2017): Roma Settlement Formation is a Small Romanian Town. Instances of Ghettoization and Reduction to Bare Life. Intersections. East European Journal of Society and Politics, 2 (1), 183–198.
A kép illusztráció. Forrás: http://www.dailymail.co.uk/news/article-2285796/Romanian-gypsies-living-condemned-ghetto-mayor-built-wall-around.html
A tanulmányismertetőt Serestély Zalán szerkesztette.