BBTE-s kutatók jelentős szakmai hozzájárulásával jelent meg az a tanulmány, amely a szovátai Medve-tó ökoszisztémáját térképezi fel interdiszciplináris módszerekkel. A huszonegy hazai és egyesült királyságbeli szakemberből álló, dr. Horia Banciu, a BBTE Biológia és Geológia Karának professzora vezette kutatócsoportnak geokémiai, biofizikai, statisztikai ökológiai, molekuláris mikrobiológiai, valamint bioinformatikai vizsgálatok segítségével sikerült egy sokdimenziós képet alkotnia a tó fizikai-kémiai, illetve biológiai rétegzettségéről. A kutatás eredményei a nemzetközileg igen elismert Environmental Microbiology című folyóiratban jelentek meg.
A kutatók állítása szerint a Medve-tó víztömege egyféle „természetes szendvicsként” képzelhető el: a tófenék és tófelszín közötti vízoszlop fizikai-kémiai, illetve biológiai jellemzők alapján három jól elkülöníthető rétegre oszlik.
A felszíni, körülbelül három méter mélységű vízréteg enyhén sós, oxigénes, áthatol rajta a napfény, leginkább a cianobaktériumok (Cyanobacteria) törzsébe tartozó mikroalgák lakják be. Ez a biomassza képezi a Medve-tó táplálékhálózatának az alapját. Ezt követi egy átmeneti, hozzávetőlegesen ötven centiméter „vastagságú” réteg, ahol az abiotikus, vagyis élettelen tényezők jelentősen eltérnek a korábbiaktól. Az átmeneti réteg hipersós, oxigénhiányos, valamint fényhiányos (afotikus). Ezt a közeget sűrűn benépesítik a zöld kénbaktériumok (Chlorobium), amelyek fotoszintézis során nem bocsátanak ki oxigént, energiaforrásként pedig a kén-hidrogént használják. A kén-hidrogén gáz a tó harmadik, legmélyebb rétegéből szabadul fel, az emberi szervezetre káros, ugyanakkor számos prokarióta faj számára alapvető életforrást jelent. A legalsó réteg körülbelül négyméteres mélység alatt kezdődik, és egy szélsőségesen sós (a tengervíznél tízszer koncentráltabb), fény- és oxigénhiányos, ammóniumban, metánban és a kén-hidrogénben bővelkedő életteret képez. A harmadik réteg olyan mikrobáknak, halofil, azaz extrémsós közeghez alkalmazkodott fajoknak ad otthont, amelyek anaerob módon, lassan bontják le a tó felsőbb rétegeiből aláereszkedő, elhalt biomasszát.
A bioinformatikai módszerekkel támogatott molekuláris vizsgálatok kimutatták, hogy a legmélyebb, extrémsós réteg még számos olyan, a tudomány számára ismeretlen prokarióta csoportot, leginkább baktériumokat és archeákat rejt, amelyeket egyelőre nem sikerült laboratóriumi körülmények között izolálni és tenyészteni.
A Medve-tó turisztikai célpontként eddig is nagy népszerűséget élvezett, ugyanakkor a Horea Banciu vezetésével végzett kutatás e vízi ökoszisztéma olyan egyedülálló ökológiai vonásaira hívja fel a figyelmet, amelyek révén a tó a joggal került be nemzetközi tudományos kutatások látóterébe.
A tanulmány szabadon hozzáférhető az alábbi linkre kattintva: https://sfamjournals.onlinelibrary.wiley.com/doi/full/10.1111/1462-2920.14909
Korábbi anyagunk olyan halofil mikroorganizmusokról, amelyek a földieknék szélsőségesebb fizikai-vegyi körülményeket is elviselnének: https://news.ubbcluj.ro/hu/sokedvelo-mikroorganizmusok-egy-csoportja-a-foldieknel-szelsosegesebb-fizikai-vegyi-korulmenyeket-is-elviselne/
[*] Andreea Baricz, Cecilia Maria Chiriac, Adrian-Ștefan Andrei, Paul-Adrian Bulzu, Erika Andrea Levei, Oana Cadar, Karina Paula Battes, Mirela Cîmpean, Marin Șenila, Adorján Cristea, Vasile Muntean, Mircea Alexe, Cristian Coman, Edina Kriszta Szekeres, Cosmin Ionel Sicora, Artur Ionescu, David Blain, William Kenneth O’Neill, Jessica Edwards, John Edward Hallsworth, Horia Leonard Banciu (2020): Spatio-temporal insights into microbiology of the freshwater-to-hypersaline, oxic-hypoxic-euxinic waters of Ursu Lake. Environmental Microbiology, 2020. január. DOI: https://doi.org/10.1111/1462-2920.14909
A kiemelt képen a Medve-tó látható felülnézetből. Forrás: https://aranydio.com/termeszet/az-egy-nap-alatt-keletkezett-to-medve-to-romania