Egy hitelesebb életért!
Amint azt a rektori mandátumom alatt minden évben megtettem, most az előttünk álló téli ünnepkör közeledtével igyekszem olyan üzenettel fordulni egyetemi közösségünkhöz, amelynek pszichoterápiás és/vagy személyiségfejlesztést segítő pszichológiai funkciói is vannak. Számomra ez egyben a hálaadás gyakorlása is a hitelesebb élet iránti elkötelezettségből fakadóan, és ezt próbálom közvetíteni az alábbi karácsonyi üzenettel is.
A kognitív viselkedésterápia pozitív pszichológiájából kiindulva úgy gondolom, hogy négy dolog lehet segítségünkre abban, hogy mentálisan és fizikailag egészségesebbek legyünk, és ezáltal minél hitelesebb életet élhessünk. A hiteles élet ismérve, hogy kellemes, jó és értelmes/jelentőségteljes, megbékélve a múlttal, elégedetten a jelennel és derűlátón tekintve a jövőbe. Természetesen számtalan pszichológiai tényező is hozzájárul a hiteles életvitelhez, de ez a négy a legfontosabbak közé tartozik, amelyeket rengeteg pszichológiai tanulmány is alátámaszt, és amelyek kiválóan illeszkednek a téli ünnepkör kontextusába. Vegyük szemügyre tehát ezeket röviden, majd alkalmazzuk őket a saját életünkre, hogy minél hitelesebben élhessük meg azt.
Az értelmes élet arra vonatkozik, hogy van egy gondolkodásmódunk („mindset”), amelyet 2-3 személyesen vallott sarkalatos érték határoz meg, amelyek életünk legjelentősebb részét átszövik (abból, amit teszünk). Egyszerűen fogalmazva, az érték arra utal, amit a társadalom jónak tart (pl. „család”, „karrier”, „munka”, „önzetlenség” stb.). Tehát, tudatosítanunk kell ezeket a sarkalatos személyes értékeket, és meg kell valósítanunk a saját életünkben is!
A hála, elismerés arra a pszichológiai folyamatra utal, amelynek során megbecsülést tanúsítunk mindaz iránt, amink van és/vagy amit előnyként kaptunk, de megbecsüljük azt a „hatást kiváltó tényezőt” is, amelynek (főként szándékos) szerepe volt abban, amink van/amiben részesültünk. Az „ágens” lehet spirituális, emberi vagy természeti jellegű. Ahhoz azonban, hogy hatékony és hiteles legyen, a megbecsülésnek (1) megfelelően indokoltnak kell lennie, és (2) intraperszonálisan (pl. gondolatban/személyes naplóban stb.) és interperszonálisan (pl. szóbeli kommunikáció, levelek stb.) kell megnyilvánulnia, nem pedig csak szubjektív módon. A hála és elismerés tehát kifejezhető gondolatban, írott napló/levél formájában, és ami a legjobb, közvetlenül közölhető az érintett személyekkel (pl. „Köszönöm X-nek Y-t”).
A megbocsátás arra a pszichológiai folyamatra utal, amelynek során olyan magatartást tanúsítunk, amely azzal kezdődik, hogy elfogadjuk, ha valaki megbántott minket, és tudatosan kiegyensúlyozott pozitív válaszokat adunk annak a személynek. Az elfogadás nem azt jelenti, hogy egyetértünk egy realitással, hanem azt, hogy elismerjük annak létezését. A kulcsszó, amelyet gondolatban ki kell mondanunk, és lehetőség szerint közölnünk kell az érintett személlyel: „Megbocsátok neked!”. Néha a megbocsátást a saját magunk irányába is meg kell fogalmaznunk, a „Megbocsátok magamnak!” kijelentéssel. Végül ismerjük fel a mások ellen elkövetett tévedéseink hatását is, és ha lehetséges, kérjünk bocsánatot azoktól, akiket megbántottunk – a kulcsszó itt is ez: „Bocsáss meg nekem!”; és megtörténhet, hogy bizonyos személyek nem bocsátanak meg nekünk, de mi nyugodtabbak maradunk, hogy ebben a tekintetben mindent megtettünk, amit csak meg lehetett tenni.
Az együttérzés arra a pszichológiai folyamatra utal, amelynek révén pozitív hozzáállással fordulunk önmagunkhoz és/vagy másokhoz, és nem feltétlenül ahhoz, amit tesznek, általában és főként a (számunkra vagy mások számára) problematikus helyzetekben. Az együttérzés tehát több mint empátia és altruizmus, és ki kell fejezni szóban és magatartásban (különösen támogató és pozitív megerősítő viselkedésmódokon keresztül).
A téli ünnepek, vallási és/vagy az újrakezdés lehetőségét hordozó jelentésükkel, kiváló keretet biztosítanak arra, hogy ezeket a pszichológiai „gondolkodásmódokat” (attitűdöket) racionális (rugalmas, nem merev) módon gyakoroljuk és vállaljuk, ami nemcsak a mentális és fizikai egészségünkre, hanem a hitelesebb életvitelünkre is pozitív hatással van. Ajánlom a hasonló hozzáállás alkalmazását, amikor pszichológiai problémáink vannak, akár havonta is, megelőző és személyiségfejlesztő módszerként. Arra bátorítom Önöket, hogy ebben a hónapban is, a közelgő téli ünnepek alkalmával, ez legyen a hozzáállásunk, hogy a 2024-es esztendőt a lehető legjobban kezdhessük el pszichológiai szempontból, és érezhessük azt, hogy hiteles életet élünk!
Áldott karácsonyt! Boldog új évet! Kellemes, békés téli ünnepeket!
Dr. Daniel David pszichológus, egyetemi tanár
a BBTE rektora
a Román Akadémia és az Európai Tudományos Akadémia (Academia Europaea) tagja