Daniel David: Kérem, mutatkozzon be röviden.
A Babeș–Bolyai Tudományegyetem Kémia és Vegyészmérnöki Karának professzora vagyok, és jelenleg a „Bizonyos monumentális zárvatermő fák életkorának és szerkezetének vizsgálata radiokarbon kormeghatározás segítségével, illetve az ezekből vett minták klimatikus tanulmányozása stabil izotópos elemzés révén” (Investigarea vârstei şi arhitecturii unor arbori angiospermi monumentali prin datare cu radiocarbon, respectiv studiul climatic al mostrelor recoltate din aceşti arbori prin analiză de izotopi stabili) című kutatási projektet irányítom. Az említett kutatási projekt természetesen interdiszciplináris jellegű kutatás, azzal a megjegyzéssel, hogy a legfontosabb vizsgálati módszer a radiokarbon kormeghatározás, amely részecskegyorsítóval ellátott tömegspektrométer (AMS, Accelerator Mass Spectrometry) segítségével történik. Ez egy radiometrikus jellegű kormeghatározási módszer, amely a nukleáris fizika és kémia hatáskörébe tartozik. Lassan 15 éve tartom a nukleáris kémia kurzust, amelyet radiokémiának is neveznek, és ennek egyik speciális fejezete a radiokarbon kormeghatározásról szól.
Daniel David: Kérem, mutassa be röviden akadémiai megvalósításait, eredményeit.
A Nature Plants folyóiratban frissen megjelent The demise of the largest and oldest African baobabs (A legnagyobb és legöregebb afrikai baobabfák vagy majomkenyérfák pusztulása) című tanulmányról van szó, amelynek első szerzője és levelező szerzője vagyok. Annak ellenére, hogy a szaklap csak 2015-től jelenik meg, impakt faktora már 11,471. A tanulmány az általam vezetett nemzetközi kutatócsoport néhány fontosabb eredményét mutatja be, amely a monumentális afrikai baobabfák vagy majomkenyérfák szerkezetének, életkorának és növekedésének radiokarbon kormeghatározással történő vizsgálatára vonatkozik. Gyakorlatilag mindannyian vagy majdnem mindannyian a világ trópusi vidékein található monumentális baobabfákat vizsgáltuk.
A legfontosabb felfedezésünk azt mutatja, hogy 2005-től kezdődően a legidősebb 13 afrikai baobab fa közül 9, valamint a legvastagabb 6 afrikai baobab közül 5 elpusztult. Mivel nem volt semmiféle járvány, ez a jelenség teljesen meglepő volt számunkra, figyelembe véve azt is, hogy egy baobab fa több mint 2000 évig is élhet. Ezek az elpusztult monumentális baobab fák dél-afrikai országok területén voltak. Úgy gondoljuk, hogy kihalásuk összefüggésbe hozható a legújabb klímaváltozásokkal, amelyek különösen Dél-Afrikát érintik, az El Niño – Déli Oszcilláció (angol rövidítéssel ENSO) jelenségkör komponensei nagyfokú intenzitásának köszönhetően. Ez a hatás két súlyos tényező előzmény nélküli összekapcsolódását eredményezte, konkrétan a nagyon magas hőmérséklet és a rendkívüli szárazság társulását.
A kutatásokat végző nemzetközi csapatban más BBTE-s kutatók is részt vettek, az élen dr. Rákosy László egyetemi tanárral és Roxana Pătruţ doktorandusszal, a Biológia és Geológia Karról, valamint dél-afrikai vagy más afrikai országokban, az Amerikai Egyesült Államokban élő más kutatókkal együtt, ugyanis a radiokarbon kormeghatározások a Woods Hole Oceanográfiai Intézetben zajlottak, Massachusets Államban. Itt szeretném megjegyezni azt, hogy a kutatások teljes egészében történő finanszírozása kutatási projektek keretében valósul/valósult meg, a Kutatási és Innovációs Minisztérium támogatásával a CNCS–UEFISCDI Román Országos Tudományos Kutatási Hivatal révén. Egyébként világszinten a mienk az egyedüli kutatócsoport, amely több mint egy évtizede folytatja ezeket az úttörő jellegű vizsgálatokat.
A Nature Plants hasábjain közölt cikkünknek szokatlanul nagy sajtóvisszhangja volt, és nagyon magas altmetriás[1] pontszámot ért el. A tanulmány megjelenését Sarah Hausman, a Nature publikációk sajtófelelőse jelentette be 2018 június 4-én, amikor a szöveget a sajtóügynökségek rendelkezésére bocsátottuk, és hírzárlat alatt volt egészen június 11-ig, az online megjelenés időpontjáig. Június 5-től kezdve a sajtóügynökségek részéről több tíz felkérést kaptam naponta, a világ minden tájáról, akik interjút kértek vagy beszélgetni szerettek volna a témáról telefonon, skype-on vagy e-mail-en keresztül. Ezek a megkeresések azóta is folytatódnak, kiegészülve olyan jellegű együttműködési felkérésekkel, amelyek a cikk témájával kapcsolatos dokumentumfilmek elkészítésére vonatkoznak. Június 19-én, ugyanaz a Sarah Hausman küldött nekem egy e-mailt, amelyben felhívja a figyelmet a cikket övező kivételes médiaérdeklődésre. Ezt itt eredetiben is idézem:
»Dear Dr. Patrut,
Hope this finds you well.
I wanted to send you an email regarding the fantastic media coverage of your baobab paper.
Your research was the subject of 1058 articles, with stories from BBC, CNN, Guardian, the Times, Independent, Daily Mail, AFP, Deutsche Welle, USA Today, Washington Post, Los Angeles Times, the Atlantic, Newsweek, New Scientist, Science, National Geographic, IFL Science, Mashable, Boing Boing, Earther, Business Insider, among others.
Coverage also appeared in New York Times online and in today’s print NYT Science Times section.
All the best,
Sarah Hausman
Communications and Press Officer, Nature Research
Springer Nature«
Már július 22-én, a cikk altmetriás pontszáma 2269 volt, amely a nagy érdeklődést mutatja. Ennek a nagyon magas pontszámnak köszönhetően cikkünk a Nature Plantsban megjelent 705 cikk közül a legelső helyen szerepelt, és a 18. helyen volt a legfontosabb jegyzett tudományos folyóiratokban közölt 211.001 cikk között.
Ezek a hírek örvendetesek voltak számomra, elsősorban amiatt is, hogy a nagy sajtóügynökségek, napilapok, tévécsatornák stb. által 2269-szer megemlített és a világ 5 földrészén hírül adott cikkben explicit módon megjelent a Babeș–Bolyai Tudományegyetem és Románia neve is. Másfelől ez az érdeklődés a kutatócsoport által kifejtett munka elismerését, szakmai elégtételt is jelentett annak a csapatnak, amely gyakran nagyon nehéz körülmények között, távoli vidékeken, néha saját költségén végzett kutatásokat.
Daniel David: Melyek a jövőbeli akadémiai tervei?
Szeptemberben egy kutatócsoport Indiába fog utazni, hogy elvégezze néhány nevezetes fa radiokarbon kormeghatározását, többek között két, szentnek tartott baobab fát és egy óriás banyán fát (bengáli fikusz) fognak vizsgálni. Ennek a tevékenységnek a megvalósítása az indiai biodiverzitás országos ügynökséggel együttműködésben történik. Nem sokkal ezután egy madagaszkári kiszállás következik, amelynek során mintákat gyűjtünk főként a méret szerinti második óriás majomkenyérfából (Adansonia grandidieri), amelyről néhány napja tudtuk meg, hogy kidőlt. Közben folytatni fogjuk az európai országokban – beleértve Romániát is –, található kiemelkedő fák vizsgálatát.
A következő évben megpróbáljuk árnyalni, változatosabbá tenni a Madagaszkár szigetén élő három óriás baobab fajra, valamint az ausztráliai baobab fajra vonatkozó kutatásainkat. A kutatási projekt második részével, azaz az éghajlati változások tanulmányozásával is intenzívebben fogunk foglalkozni. A monumentális zárvatermő fák anyagmintáinak, évgyűrűinek radiokarbon kormeghatározással történő vizsgálata egy térkép megrajzolását teszi lehetővé, amely a fatörzs belseje alapján az életkort mutatja. Később ezeket a meghatározott életkorú anyagmintákat rendszerint stabil szén- és oxigénizotópos vizsgálatnak vetjük alá. Az így nyert információk hasznos adatokat szolgáltatnak az adott térség klímafejlődésére vonatkozóan, az elmúlt 1000–1500 évre nézve. Mindez rendkívül jelentős eredmény főként az afrikai régiók esetében, ahol bizonyos őshonos nyitvatermők hiányában elenyészőek a klímaváltozásra vonatkozó tanulmányok és információk.
Daniel David: Miért választotta a BBTE-t?
Gyerekként sokszor jártam az egyetem folyosóin, irodáiban és tantermeiben, ahová tanárszüleimet gyakran elkísértem. Egyébként sok közeli rokonunk egyetemi oktató volt, főként a Bölcsészettudományi Karon. Majdnem kizárólag egyetemi környezetben nevelkedtem, ahonnan nem hiányoztak a BBTE kiemelkedő személyiségei sem. A szüleim talán el sem tudták volna képzelni azt, hogy ne egyetemi pályát válasszak. Így aztán a BBTE magától értetődő választási lehetőségként kínálkozott számomra annak ellenére, hogy a legutolsó pillanatban döntöttem a vegyészet mellett. Édesapám mindig is azt szerette volna, hogy egyetemi tanár legyek, ami az ő hagyományos világszemlélete szerint a személyiség kiteljesedését jelentette. Örömmel tölt el az a tudat, hogy sikerült teljesítenem ezt az óhaját. Tulajdonképpen én mindig is második otthonomnak tartottam az egyetemet.
Daniel David: Egy rövid üzenet a BBTE közösségének?
A BBTE sokban különbözik attól az akadémiai közösségtől, amelyet sok évvel ezelőtt megismerhettem. A hajdani hagyományos professzor enciklopédikus tudású lélek volt, tanító és tudós személy, akinek megvolt a saját elefántcsonttornya. Majdnem kizárólag a saját munkahelyéhez, a kollégáihoz, és főként a hallgatóihoz, a doktoranduszaihoz kötődött, akiknek nemcsak általános és mélyebb ismeretanyagot szeretett volna átadni, hanem a modern ember valódi felvilágosult értékeit is.
Ma egy posztmodern, posztindusztriális és eklektikus világban élünk, amelyet erőteljes globalizációs folyamatok is befolyásolnak. A BBTE is megváltozott, és alkalmazkodott az új idők elvárásaihoz és kihívásaihoz. Oktatói nemzetközi tudományos csereprogramokban vesznek részt, meghívott előadóként is tartanak kurzusokat külföldön, és multinacionális kutatási projektekben vesznek részt. A BBTE hallgatói, magiszteri hallgatói és doktoranduszai a maguk során szintén részt vesznek különböző európai programokban, amelyek keretében neves egyetemekre jutnak el tanulni és kutatni, aktívan bekapcsolódnak a nemzetközi vérkeringésbe, szakmai gyakorlatot végeznek, és konferenciákon mutatják be eredményeiket, és közvetlen kapcsolatokat létesítenek más országok kutatóival és oktatóival. Ezek a külföldi vendégtanári és hallgatói mobilitási (alapképzés, magiszteri és doktori képzés) programok kölcsönösek, és az akadémiai közösség képviselői számtalan országból érkeznek Kolozsvárra, hogy meghívott vendégtanárként előadásokat tartsanak, illetve kutatóként tevékenykedjenek a BBTE karain. Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy a mai BBTE már nem a hajdani vár romantikus otthona, hanem egy erőteljes, nemzetközi szintű oktatási és kutatási csomópont, egy globális hálózat szerves része. Szeretnék mégis néhány személyes megjegyzést intézni a BBTE és az ország akadémiai közösségéhez, szem előtt tartva azt a tényt, hogy az egyetem jelenti az elit és az intellektuális értékek legmagasabb fokú koncentrációját.
Elsősorban kijelenthetjük, hogy az oktatók és főként az egyetemi tanárok helye, szerepe és jelentősége társadalmi szinten drámaian átértékelődött. A szerényebb bérezési szint és a tanárok alacsony nyugdíja csak az erre vonatkozó bizonyítékok egyike. 30 éves demokratikus gyakorlat után, paradox módon, közkedveltté váltak az állam „erőintézményei”, gyakran az értelmiségiek egyetértése és a fiatalabb generációk támogatása mellett.
Másodsorban elmondható, hogy annak ellenére, hogy az oktatásügy kiemelt területként van számon tartva, magára az oktatásra és a kutatásra fordított támogatás nagyon messze áll még a hazai bruttó termékből felhasználható, a törvény által előírt 6%-tól, illetve 1%-tól. Ilyen körülmények között nagyon nehéz elérni azt, hogy nemzetközi szinten is versenyképes oktatással és kutatással rendelkezzünk hosszú távon, és továbbra sem tudunk egyebet tenni, szakembereinket és értékeinket fejlettebb országok fogják elcsábítani.
Harmadsorban, olyan fogyasztói társadalomban élünk, amely túlzottan pragmatikus, és amelyik az igazi értékeket hamis értékekre cserélte le. Az általánosan elfogadott egyedüli érték a pénz lett, a mediatizált és irigyelt társadalmi minta pedig a gazdag, tehetős ember. Ebben látom a kulturális és főként a tudományos középszerűség egyik legfontosabb okát, és a mai világ ebben tetszeleg.
Negyedsorban elmondható, hogy gyakran olyan kisszerű személyek mutatják az irányt és vezetnek minket, akik nem veszik figyelembe az igazi értékeket, vagy egyszerűen szélhámosok, és nem képviselnek valódi értékeket, nem veszik számításba az elért eredményeket.
Végezetül, ahányszor gyakori külföldi útjaimról hazafelé tartok, közeledek az országhoz, úgy érzem, hogy felerősödik a gyűlölködés, a borzadás és a reményvesztettség. Az elmúlt évek során a romániai társadalom erőteljesen rétegződött és ellenséges érzületekkel telítődött, főként bizonyos belső és külső manipulatív tényezőknek köszönhetően. A Nagy Egyesülés centenáriumát ünneplő ország életében sokkal több toleranciára, párbeszédre és megértésre lenne szükségünk.
Véleményem szerint a BBTE közösségének és az egész romániai egyetemi közösségnek jóval többet kellene foglalkoznia ezekkel a kérdésekkel, de főként saját elhivatottságával és valódi társadalmi szerepével.