Egy frissen közölt tanulmányban a BBTE pszichológusai, Diana-Mirela Nechita és Daniel David azt vizsgálták, hogy a szégyen különböző típusai előrejelzik-e az étkezési zavarok jelentkezését, illetve részt vesznek-e a zavart táplálkozási magatartás fennmaradásában. A kutatás eredményeit az élvonalbeli Behaviour Research and Therapy folyóiratban publikálták.
A pszichológusok egyetértenek abban, hogy a negatív érzelmek általában előrejelzik és fenntartják az étkezési zavarokat. Kevésbé tisztázott azonban, hogy finomabb bontásban a negatív érzelmek különböző fajtái milyen összefüggést mutatnak a táplálkozási zavarokkal. Korábbi kutatások leginkább a bűntudat szerepét emelték ki a problémás étkezési magatartás jelentkezésével kapcsolatban, ám egyelőre kevés olyan vizsgálat született, amely más negatív érzelmek előrejelző szerepére is rákérdezett volna.
A Diana Mirela Nechita és Daniel David által végzett kutatásban 57 nő vett részt, mindannyiuknál súlyos étkezési zavarok tüneteit diagnosztizálták. A kutatás során pillanatnyi ökológiai mérési módszert (EMA) alkalmaztak, a tesztalanyok naponta öt felmérést töltöttek ki két héten keresztül. A felmérések a szégyen különböző típusainak (általános szégyen, testszégyen, evést övező szégyen) jelenlétét vizsgálták az étkezési zavarok előtt, alatt és közben.
Az affektusszabályozási modell értelmében a zavart étkezési magatartás (falásroham, élelemmegvonás, kényszeres méretkezés vagy testellenőrzés, túlzásba vitt testmozgás, a táplálék öklendezéssel vagy hashajtó segítségével történő eltávolítása) érzelemszabályozási stratégiaként ragadható meg: különböző táplálkozási zavarok azért léphetnek fel, hogy csökkentsük általuk a szégyenérzetet. Például a testszégyen enyhítése érdekében megvonjuk magunktól az élelmet, vagy akár megelőző diétát alkalmazunk, hogy eleve elkerüljük azt. Az étkezési zavar tehát a szégyennel való megküzdés eszközeként tekinthető. Az affektusszabályozási modellt leginkább a pillanatnyi ökológiai mérési módszerrel végzett kutatások támasztják alá, ám ezeknek a közelmúltig jellemző hibájuk volt, hogy a bűntudat és a szégyen fogalmait reflektálatlanul, gyakran egymás szinonimáiként használták. Mára egyre több elméleti és empirikus kutatás jelzi, hogy a szégyent fájdalmasabb érzelemként éljük meg, mivel az egyén ilyenkor értéktelennek és hibásnak érzi magát. Továbbá, míg a bűntudat gyakran társul a jóvátétel vágyával, addig a szégyenérzethez a rejtőzködés, a menekülés vagy az eltűnés vágya kapcsolódik.
A felmérés eredményei azt mutatták, hogy a testszégyen és az evést övező szégyen előrejelzik a későbbi falásrohamokat, valamint a kényszeres testellenőrzést, ezen felül testszégyen a túlzott testmozgást is megelőlegezi. Ezek az eredmények leginkább a kezelések tervezése szempontjából bírnak jelentőséggel. Növelhetné például a beavatkozások hatékonyságát olyan „just-in-time” („épp időben”) típusú beavatkozások fejlesztése, amelyek a szégyenérzetet a mindennapi élet szélesebb közegében szabályoznák az együttérzés változatos stratégiái révén. Továbbá mivel a szégyen rendszerint meggátolja az étkezési zavarokkal küszködő embereket a segítségkérésben és abban, hogy beszéljenek problémájukról, olyan közegészségügyi stratégiák kidolgozására is szükség lenne, melyek a közvélemény táplálkozási zavarokkal kapcsolatos nézőpontját alakítanák.
(A kép illusztráció. Forrás: https://www.onlymyhealth.com/effect-of-body-shaming-on-mental-health-1673006146)
[*] Diana-Mirela Nechita, Daniel David: Shame facets as predictors of problematic eating behaviors: An ecological momentary assessment study. Behaviour Research and Therapy 168 (2023) 104381