Közel fél év telt el azóta, hogy a BBTE vezetősége úgy döntött, a SARS-CoV-2 vírus terjedésének lassítása érdekében online platformokra „költözteti át” a 2019/2020-as tanév második szemeszterét. Nemcsak az egyetemi oktatás, hanem a kutatási projektek terén is óriási változások álltak be, nehézkesebbé váltak a külföldi tanulmányutak, a terepmunka, a tudományos forrásokhoz való hozzáférés, sok esetben új kutatási fókuszok bukkantak fel. Fél év egy világjárvány „életében” talán rövid távnak számít, azonban már éppen elég ahhoz, hogy adatszerű kimutatásaink legyenek bizonyos változásokról, és hogy ezek tükrében szakszerű képet alkothassunk a járvány várható, közép távú hatásaira vonatkozóan. Ankétunk eltekint a járvány orvostudományi, humánbiológiai, virológiai vagy közegészségügyi megközelítéseitől, és arra törekszik, hogy egy mozaikszerű, multidiszciplináris körkép keretében megmutassa, életünk mely területein tapasztalhatók máris kézzelfogható változások, milyen természetűek ezek, és mit vetítenek előre a következő fél-egy évre vonatkozóan. Az ankét keretében a legkülönbözőbb tudományterületeket képviselő BBTE-s szakértőket, médiaszakembert, közgazdászt, kommunikációs, illetve neveléstudományi szakembert, szociológust, pszichoonkológust, pszichológust kértünk fel, hogy ossza meg velünk a járvány hatásaival kapcsolatos tapasztalatait.
* * *
A járványhelyzet máig súlyos nyomást gyakorol a közegészségügyi infrastruktúrára, az egészségügyi alkalmazottak túlterheltek, az állami ellátórendszer kapacitása csökkent. Sok helyen késtek/késnek az onkológiai kezelések, ami bizonyára növeli a páciensekre nehezedő pszichés terheket. Pszichoonkológiai szinten hogyan és mennyire lehetett megbirkózni ezekkel a helyzetekkel az utóbbi hónapokban, van-e kapacitása az ellátórendszernek a professzionális pszichoonkológiai segítségnyújtásra, tapasztalható-e javulás az onkológiai kezelések terén?
Dr. Dégi László Csabát, a BBTE Szociológia és Szociális Munka Karának habilitált egyetemi docensét kérdeztük
D. L. Cs.: Úgy látom, menet közben tanulunk, és tudomásul kell vennünk, hogy a koronavírus-járvány mellett kialakulóban van egy „daganatos járvány” is.
A hivatalos európai uniós dokumentumokból kiderül, hogy a rák terjedése 2020-ban megközelítőleg 2,7 millió új esetre, a rákos megbetegedésekhez köthető halálesetek száma pedig 1,3 millióra tehető. Ez egyértelműen növekedést jelent az elmúlt évekhez képest, és sajnos a daganatos páciensek több mint ötven százaléka arról számolt be, hogy a járvány negatívan érintette az onkológiai ellátást, azaz nem jutottak hozzá a megfelelő onkológiai kezelésekhez, halasztások voltak, műtéteket mondtak le. A COVID-19 világjárvány nagyon súlyos hatással volt az onkológiai szolgáltatásokra, különösen a kelet-közép-európai régióban. Kelet-Európában 61%-kal kevesebb biopsziát végeztek, azaz a kijárási korlátozások ideje alatt 61%-kal kevesebb daganatos megbetegedést diagnosztizáltak, és 58%-kal kevesebb rákműtétet végeztek. Egyértelmű, hogy ezeknek a kieséseknek, halasztásoknak hosszú távon következményei lesznek, szövődményekhez vezetnek, tehát befolyásolják nemcsak a páciensek életminőséget, hanem a rákkezelésnek az eredményességét is.
A romániai daganatos érintettek, páciensek és hozzátartozók esetében a járványkorlátozások hatálybalépése késleltetéseket, halasztásokat vagy törléseket eredményezett a kezelőorvosnál vagy a kórházban. A Federația Asociațiilor Bolnavilor de Cancer (FABC) kutatási jelentése szerint a válaszadók 55%-a állítja, hogy szembesült ezzel a jelenséggel. Ezenkívül sok daganatos páciens döntött úgy, hogy elhalasztja vagy lemondja a szakorvoshoz vagy a háziorvoshoz való látogatást ebben az időszakban. A daganatos páciensek mindössze egyötöde mondta azt, hogy nem került a fenti helyzetek egyikébe sem.
A késések, halasztások vagy törlések tekintetében a leggyakoribb fennakadások a betegség előrehaladásának átértékelésével/monitorozásával kapcsolatos orvosi konzultációk során fordultak elő, a megkérdezettek több mint 53%-a említette, hogy ilyen helyzetben van. Sajnos a daganatos páciensek jelentős százaléka – csaknem 33% – késésekről vagy lemondásokról számolt be a vizsgálatok és a diagnosztikai eljárások kapcsán is, míg ez sokkal ritkábban fordult elő a kezelés szolgáltatásában, beadásában (a megkérdezettek mindössze 13,4%-ánál). Meg kell jegyezni, hogy azon páciensek, akiknél a vizsgálatokat és a diagnosztikai eljárásokat elhalasztották vagy megszakították, 40%-ban a 3. vagy a 4., 60%-ban pedig a 0., 1. vagy 2. stádiumban voltak.
A FABC kutatási jelentése megerősíti a COVID-19 pandémia daganatos páciensekre gyakorolt hatásaival kapcsolatos aggályainkat. Összességében a megkérdezett romániai páciensek több mint 45%-a jelentett fennakadásokat a diagnosztikai vizsgálatokhoz és a kezeléshez való hozzáférésben, ami nagyon magas arány. Minél tovább késik a diagnózis megerősítése és a kezelés megkezdése, annál inkább előrehalad a rák, és annál alacsonyabb a túlélési esély, különösen a fulmináns evolúcióval rendelkező daganatos megbetegedések esetében.
A megkérdezettek több mint 80%-a elismerte, hogy sokkal stresszesebbnek érzi magát, mivel nagyon aggódik, hogy immunkompromittált lehet. A válaszadók mintegy 60%-a kerülte a kórházba járást, bár előjegyzése volt, és több mint 68% azt mondta, hogy aggódik a kezelésért és annak lehetséges szövődményeiért. Itt tudni kell, hogy a kelet- és közép-európai országok általában az egészségügyi költségvetésüknek csupán a 2%-át költik állampolgáraik mentális egészségére. A koronavírus-járvány idején azt tapasztaltuk, hogy sok esetben elvesztődött, megszűnt a mentális egészségi ellátáshoz való hozzáférés. Emellett a megváltozott élethelyzetben megszűntek vagy átalakultak a társas életből adódó pozitív tevékenységek, ami szintén növeli a mentális sebezhetőséget. Ez aránytalanul nagyobb hatással volt a rákban szenvedőkre, mint azokra, akik nem szenvednek krónikus betegségben.
Az Európai Onkológiai Társaság (ESMO) által nemrég összeállított jelentés javaslata szerint többszintű megközelítést kellene használni a daganatos páciensek ellátásában a koronavírus-helyzet idején. Az esetek közötti prioritizálásra lenne szükség, ami azt jelenti elsősorban, hogy a daganatos pácienseket nem lehet egy kalap alá venni, hiszen különböző típusúak a daganatos betegségek, különböző tehát az érintettség is. Az, hogy minden daganatos pácienst – életkortól, tumortípustól, tumorstádiumtól függetlenül – kockázatnak kitett, veszélyeztetett csoportba soroltak az utóbbi hónapokban, sajnos drasztikus helyzeteket eredményezett, beleértve a sugárkezelések lerövidülését, illetve az intravénás kemoterápiás kezelések lecserélését elsősorban gyógyszeres változatokra.
A jelenlegi adatok alapján az ESMO útmutatója megállapítja, hogy a kockázati csoportba ebben az időszakban azok tartoznak, akik a ráknak, a daganatnak az aktív és progresszív állapotában, előrehaladott életkorban vannak, rossz az általános egészségi állapotuk, többféle társbetegségben szenvednek, dohányoznak, és elsősorban hematológiai vagy rosszindulatú mellkasi onkológiai elváltozásokat diagnosztizáltak náluk, illetve citotoxikus kemoterápia hatása alatt állnak. Emiatt beszélnek egy kiemelt prioritású daganatospáciens-csoportról, ahová azok tartoznak, akik azonnali beavatkozásra szorulnak. Esetükben veszélyhelyzet áll fenn, hiszen klinikailag instabil az állapotuk, az azonnali beavatkozás jelentősen növeli túlélési esélyeiket, illetve életminőségüket is javíthatja. A közepes prioritású csoportba sorolják azokat a daganatos pácienseket, akiknek a helyzete nem kritikus, de amennyiben hat héten belül nem kerül sor a szükséges beavatkozásra, az negatív hatással lehet állapotuk kimenetelére és túlélési esélyeikre. Az alacsony prioritású csoportba tartoznak azok a páciensek, akiknek az állapota stabil, esetükben a világjárvány idején elhalasztható a beavatkozás anélkül, hogy az hatással lenne túlélési esélyükre, illetve életminőségükre. Ennek a sorrendnek a felállítása azért fontos, mert így hozzá lehet igazítani ezt az intenzitási skálát a különböző pandémiás forgatókönyvekhez. Ugyanerre a stratégiára vonatkozóan a szakmai szervezet első és legfontosabb javaslata a telemedicina, az e-health. Ez az onkológiában is kiváló eszköz lehet, főleg olyan olyan jellegű információk páciensekhez való eljuttatásában, amelyek az alapellátással kapcsolatosak. Az orvos az online konzultáción keresztül segíthet, megoldhatja a gyógyszerekkel kapcsolatos tanácsadást a hosszú távú kezelés kézben tartása érdekében.
