BOGDAN P. ONAC – A KARSZTGEOLÓGIA ÉS A PALEOKLIMATOLÓGIA PROFESSZORA A DÉL-FLORIDAI EGYETEMEN (USF), A KOLOZSVÁRI „EMIL RACOVIȚĂ” BARLANGKUTATÓ INTÉZET TÁRSULT KUTATÓJA, ÉS A BBTE GEOLÓGIA INTÉZETÉNEK TÁRSULT OKTATÓJA

Daniel David: Kérem, mutatkozzon be röviden.

Bogdan P. Onac vagyok, a karsztgeológia és a paleoklimatológia professzora a Dél-Floridai Egyetemen (USF), a kolozsvári „Emil Racoviță” Barlangkutató Intézet társult kutatója, és a BBTE Geológia Intézetének társult oktatója. Egyetemi tanulmányaimat a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Biológia–Földrajz–Geológia Karán fejeztem be 1987-ben, geológus-mérnök szakon, majd ugyanitt szereztem doktori címet 1996-ban.

Legfontosabb kutatási területeim a paleoklimatikus- és paleokörnyezet-rekonstrukció a barlangokban felhalmozódott lerakódások (függőcseppkő, guanó, jég) alapján, valamint az ásványtani kutatások és az izotóp-geokémia alkalmazása különféle anyagtípusokon.

Daniel David: Kérem, mutassa be röviden az akadémiai megvalósításokat, eredményeket.

2019 október 10-én a Nature folyóiratban jelent meg a Constraints on global mean sea level during Pliocene warmth című tanulmány, amelynek szerzői között két BBTE-n végzett kutató neve is szerepel. A tanulmány első szerzője Oana Dumitru, a Kémia és Vegyészmérnöki Kar végzettje, aki most a Dél-Floridai Egyetemen folytatja doktori tanulmányait, és jómagam, mint levelező-szerző. Az elemzés egy eltérő morfológiájú barlangi kitöltés-típus (sztalaktit, sztalagmit stb.) vizsgálata alapján készült, amely csak a Földközi-tenger partjától kevesebb mint 100 méterre lévő tengerparti barlangokban képződik. Elhelyezkedésüknek köszönhetően ezeket a barlangokat minden alkalommal elöntötte a víz, amikor megemelkedett a tenger szintje. Amikor a víz szintje legalább néhány száz évig állandó maradt, az elárasztott barlangi kitöltés körül és a barlangok falán széngyűrűk rakódtak le különböző magasságokban. Az általunk elvégzett vizsgálatokhoz Mallorca (Spanyolország) szigetének egyik észak-keleti fekvésű barlangjából 6 ilyen barlangi kitöltést gyűjtöttünk, amelyek a jelenlegi tengerszint feletti 22 és 32 m közötti magasságokban rakódtak le. Urán-ólom radiometriai kormeghatározás segítségével 4.4 és 3.3 millió év közötti képződményeket azonosítottunk az Új-Mexikói Egyetem (Amerikai Egyesült Államok) kormeghatározással foglalkozó laboratóriumában.

Az egyik legrelevánsabb minta a 3.3 millió éves, ugyanis a tudományos közösség számára nagy jelentőséggel bíró időintervallumban képződött. Hogy miért? Mert a ~3.3 és a ~3 millió év közötti időszak éghajlat-rekonstrukciós eredményei azt mutatják, hogy a jelenhez képest 2–3 Celsius-fokkal melegebb volt, és a szén-dioxid légköri koncentrációja a mostanihoz hasonló volt. Ez a múltbéli időszak ezért analógiaként is használható annak megértéséhez és felbecsüléséhez, hogy a bolygónkat fenyegető globális felmelegedés hatására a tengerszint milyen ütemben fog emelkedni a jövőben. Ennek a klimatikus forgatókönyvnek a tekintetében az általunk kapott eredmények azt mutatják, hogy a tenger szintje a jelenlegihez képest 16 méterrel fog megemelkedni. A kutatócsoportunk által megvizsgált másik releváns minta egy még magasabb klímájú időszakból származik (a mostanihoz képest ~4 Celsius-fokkal is magasabb), és a megjelent tanulmányban rámutattunk arra, hogy a tenger vízszintje 23 méterrel magasabb volt a mostanihoz viszonyítva. A kapott eredmények pontosságának köszönhetően az óceán szintjének váltakozásaira/ingadozásaira vonatkozó becsléseink pontosabb határok között mozognak, amely fontos lépést jelent ennek a kérdéskörnek a tanulmányozásában. Adataink azt mutatják, hogy a felmelegedés miatt hangsúlyozottan veszélyeztetett helyzetben vannak a jégmezők és az alpesi gleccserek, és a Nature folyóiratban közzétett eredmények a jövőben a jégmezők stabilitására vonatkozó kutatásokat fogják szolgálni. Ilyenformán hozzájárulnak a magasabb hőmérséklet hatására megváltozó krioszférával kapcsolatos kérdéseink mélyebb megértéséhez, és a maguk során a tengerszint változásaira vonatkozó pontosabb előrejelzések megfogalmazását is lehetővé teszik.

Daniel David: Melyek a jövőbeli akadémiai tervei?

Folytatni fogom a Mallorca, Szardínia és Kuba szigetek tengerparti barlangjaiban található ásványi eredetű források (barlangi kitöltések) tudományos vizsgálatait, ahol hihetetlen lehetőségek vannak a tengerszint múltbéli ingadozásainak tanulmányozására. Ugyanakkor, az éghajlat- és környezet-rekonstrukciós vizsgálatok sikeresnek mondható sorozatát követően – amelyek keretében romániai barlangokban található guanó-lerakódások stabil szénizotópos kormeghatározó vizsgálatát végeztük –, elérkezett az ideje annak is, hogy ezt a kutatási módszert egyéb európai és amerikai barlangokra is kiterjesszük. A legutóbbi vizsgálatok során a Geológiai Intézet Magyar Tagozatának oktatójával, dr. Forray Ferenccel dolgoztunk együtt, aki a BBTE Izotópos Geokémiai Laboratóriumban végezte az izotópos mérések jelentős részét.

Daniel David: Miért választotta a BBTE-t?

A BBTE berkeiben nevelkedtem geológussá, a BBTE-n doktoráltam, majd 1996 és 2011 között a BBTE oktatójaként dolgoztam. Éppen emiatt tartom fontosnak, hogy aktívan együttműködjek az Alma Mater Napocensis-en oktató volt kollégáimmal.

Daniel David: Egy rövid üzenet a BBTE közösségének?

Annak ellenére, hogy a BBTE-t az ország legjobb egyetemének tartom, azt hiszem, nem érte még el a maximális teljesítőképességét. Tudatában vagyok annak, hogy a romániai gazdasági helyzet nem a legelőnyösebb, de erősen bízom abban, hogy a tudományos kutatásnak hihetetlen humán és analitikus erőforrásai vannak, amelyeket kihasználva elérhetjük, hogy a Babeș–Bolyai Tudományegyetem felkerüljön a világ legjobb 500 egyetemének listájára.

Személyes egyetemi kutatói oldal elérhetősége:

http://bonac.myweb.usf.edu/BogdanOnac/Home.html

Toate articolele din categoria
Excelență în cercetare