A BBTE Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Karának kutatója, Alina-Ioana Forray az első szerzője annak a tanulmánynak, amely a bevándorlók mentálhigiénés szolgáltatásokhoz való hozzáférését vizsgálta. A kutatásba a kar két további munkatársa, Ovidiu Oltean, valamint Mircea Cherecheș is bekapcsolódott. Az állami egészségügyi intézmények, valamint bevándorlókat segítő civil szervezetek szakembereivel 2021 májusa és szeptembere között készített félig strukturált interjúk elemzése leginkább a nyelvi kompetenciák hiányának messzemenő következményeire figyelmeztet.
A kényszermigráció világviszonylatban az egyik legsúlyosabb társadalmi probléma, 2022-ben mintegy 112 millió embert érintett. Ebből a menekültek száma 35,3 millió, a hazájukon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyeké 62,5 millió, a menedékkérőké 5,4 millió volt, további 5,2 millió ember pedig nemzetközi védelemre szorult.
Az Alina-Ioana Forray vezetésével készült kutatás azoknak az akadályoknak a feltárására vállalkozik, amelyekkel a bevándorlók a mentálhigiénés szolgáltatások igénybevétele során szembesülnek Németországban, Makaóban (Kína különleges közigazgatási területe), Hollandiában, Romániában, illetve Dél-Afrikában. A szerzők három nagyobb akadálytípust különítettek el: kommunikációs gátak, kulturális akadályok és rendszerszintű, jogi-politikai korlátok. Európa-szinten jelenleg Németországban él a legtöbb külföldi születésű ember, de Hollandia is a listavezetők közé tartozik, az ország nagyjából minden negyedik lakója külföldi származású. Románia a munkamigránsok egyre kedveltebb célországává válik Közép- és Kelet-Európában, a Dél-Afrikai Köztársaság az afrikai kontinens egyik legfontosabb fogadóországa, Makaó pedig a Délkelet-Ázsiából érkezők kiemelt célpontja.
Azon bevándorlók esetében, akik nem beszélik a befogadó ország hivatalos nyelvét, a mentálhigiénés ellátáshoz való hozzáférés számos akadályba ütközhet. A bevándorlóknak gyakran barátaikhoz vagy rokonaikhoz kell fordulniuk informális tolmácsolásért, ami azonban sértheti az orvosi etikát, ronthatja az egészségügyi rendszerbe vetett bizalmat, gyengítheti a kezelés hatékonyságát, illetve jelentősen növelheti a téves diagnózis kockázatát.
Az állami egészségügyi intézmények, valamint bevándorlókat segítő civil szervezetek szakembereivel készített interjúk kvalitatív elemzése rámutatott, hogy a vizsgált országok mindenikében komoly gátat jelentenek a nyelvi akadályok a bevándorlók mentálhigiénés ellátáshoz való hozzáférésében. Miközben Hollandiában a lakosok 10%-a túlnyomórészt nem a holland nyelvet használja otthon, a költségvetési megszorítások az államilag szavatolt tolmácsszolgáltatások csökkenéséhez vezettek. Románia egészségügyi rendszere nagyobbrészt eleve informális tolmácsokra támaszkodik, általában civil szervezetek szociális munkásaira, Dél-Afrikában és Makaóban pedig teljesen hiányozik a hivatalos egészségügyi tolmácsszolgáltatás. Az egészségügyi szakpolitikák terén országonként nagy eltérések mutatkoznak. Németország például szakaszos ellátási modellt alkalmaz: a mentálhigiénés szolgáltatásokat is magában foglaló, teljeskörű egészségügyi ellátásban csak a huzamos (12–48 hónapos) tartózkodási engedéllyel rendelkezők részesülhetnek. Hollandiában szintén lépcsőzetes ellátási modell érvényesül, a közelmúltban hatályba lépett jogszabályok támogatják a tartózkodási engedéllyel rendelkező emberek teljeskörű egészségügyi ellátását, ugyanakkor számos szolgáltatásból kizárják azokat, akiknél még csak folyamatban van az engedély megszerzése. A romániai a mentálhigiénés ellátás klinikaközpontú, minimális járóbeteg-ellátással, ami szintén korlátozza a szolgáltatások elérhetőségét. Dél-Afrikában főleg a migránsok stigmatizálása és diszkriminációja nehezíti a hozzáférést, Makaóban tetézi ezt a fejletlen infrastruktúra.
A tanulmány szerzői arra hívják fel a figyelmet, hogy átfogó jogi, illetve szakpolitikai reformokra, a tolmácsszolgáltatások elérhetőségének javítására, valamint az egészségügyi ellátórendszer kapacitásának növelése lenne szükség ahhoz, hogy a mentálhigiénés ellátás hozzáférhetőbbé váljon egy olyan kiszolgáltatott embercsoport számára, amelynek létszáma a háborúk, a klímaváltozás és a gazdasági válságok hatására várhatóan növekedni fog a következő évtizedekben.
(A kép illusztráció. Forrás: https://www.cianainc.org/post/ciana-explains-mental-health-in-immigrant-communities)
[* ] Alina Ioana Forray et al.: Uncovering multi-level mental healthcare barriers for migrants: a qualitative analysis across China, Germany, Netherlands, Romania, and South Africa. BMC Public Health (2024) 24:1593 https://doi.org/10.1186/s12889-024-19046-z