A BBTE Magyar Földrajzi Intézetének professzora, Benedek József közreműködésével végzett kutatás Kovászna megye példáján mutatja meg, hogy a gazdaságilag perifériára szorult térségekben milyen előnyökkel járna a megújulóenergia-források bekapcsolása az energiapolitikába, illetve hogy a különböző típusú megújulóenergia-források mennyit fedeznének a települések energiaszükségleteiből.
A kutatók választása azért esett Kovászna megyére, mert gazdasági, kulturális és politikai értelemben egyaránt periférikus térségnek számít. Az utóbbi évtizedben országos szinten itt volt a legalacsonyabb a gazdasági növekedés, az egyetemet végzettek aránya csupán kétharmada, az átlagjövedelem pedig 66,5 százaléka az országos átlagnak. A megye népességének több mint fele él falvakban, a fejlesztések azonban a megyeközpontra, Sepsiszentgyörgyre, illetve környékére összpontosulnak, növelve a vidéki övezetek elmaradottságát. A gázellátó rendszer jóval fejletlenebb, mint a szomszédos megyékben, saját villamosenergia-termelés szinte egyáltalán nem történik, ami növeli a központosított, nemzeti ellátórendszertől való függőséget. A megye gazdasága a helyi természeti erőforrásokra alapoz, jellemzően mező- és erdőgazdálkodásból, kézműves termékek és élelmiszerek előállításából és értékesítéséből származik a bevétel.
A központi ellátórendszertől, illetve ezzel egy időben a fosszilisenergia-forrásoktól való függetlenedés számos pozitív hozadékára mutatnak rá a szerzők. Ezek között említendő az árstabilitás, az energiabiztonság és a foglalkoztatási ráta javulása, a gazdasági tevékenységek palettájának szélesedése, a vállalkozókedv élénkülése, a társadalmi kohézió erősödése és a helyi szintű kooperációk sűrűsödése. A biomassza hő- vagy villamosenergiává alakításának folyamata – kezdve a begyűjtéstől, a szállításon, felaprózáson, szárításon és raktározáson keresztül egészen az égetésig vagy erjesztésig – egy teljes hálózat kiépítését és értelemszerűen új munkahelyek létesülését jelentené. A helyiek érintettsége az energiatermelés folyamatában sajátos elköteleződéshez, felelősebb energiagazdálkodáshoz vezetne, ami egyben újfajta regionalitástudatot, vidékfejlesztési alternatívát is körvonalazhatna.
A megújulóenergia-források szintjén egy ilyen energiapolitikai decentralizációnak nagyon jó esélyei mutatkoznak, állítják a szerzők. A megye területének 45,7 százalékát erdők borítják, ami komoly szárazbiomassza-forrást jelent, de a nap-, illetve a szélenergia is jelentős arányban járulhatna hozzá a helyi szintű energiaigények fedezéséhez.
A felhasználható biomassza-mennyiséget az éves terméshozamra, az erdőgazdálkodásra, a haszonállattartásra, a kommunális hulladékra, valamint a szennyvízüledékre vonatkozó, 2005 és 2015 közötti kimutatások alapján becsülték meg. A szél-, illetve napenergiában rejlő lehetőségeket egy, a megye északkeleti részén található meteorológia állomás adatai alapján mérték fel.
A biomassza leginkább hőenergiává alakítható, a szélenergia villamos energiává, a napenergia hő- és villamosenergiává egyaránt.
A három energiaforrás-típus közül a biomasszában rejlik a legnagyobb lehetőség, ez Kovászna megyében átlagosan a megújulóenergia-források 73,6 százalékát tenné ki, évente 2 313 741 megawattórát. Szélenergiából a megújulóenergia-források 21,1 százaléka származna, évenként 758 515 megawattóra, míg napenergiából 2,3 százaléka, 71 308 megawattóra évente.
Az arányok a települések szintjén történő bontásban természetesen elmozdulhatnak, például Sepsiszentgyörgyön a napenergia akár a megújulóenergia-források 7 százalékát is kiteheti, míg vidéken általában csak 2-3 százalékát. A szélenergiában rejlő lehetőségek nagyban függnek a települések domborzatától, illetve attól, hogy mennyire erdős a környezetük. Összességében a megye területének 20 százaléka (74 047 hektár), az északnyugati és északkeleti részek – Barót, Nagybacon, Kovászna, Gelence, a kisebb települések közül pedig Árkos, Dobolló és Málnás környéke – bizonyulna alkalmasnak szélerőműtelepek létesítésére.
A megye 45 közigazgatási egysége közül 14 (Bardóc, Barót, Nagyajta, Nyáraspatak, Illyefalva, Esztelnek, Lemhény, Komandó, Zágon, Zágonbárkány, Bikszád, Vargyas, Bodok, Dálnok) teljes mértékben, 6 (Maksa, Komandó, Kézdialmás, Nagybacon, Árkos, Málnás) pedig 150 százalékban is fedezhetné saját energiaszükségleteit kizárólag helyi biomassza felhasználásával. Nincs olyan települése a megyének, amely energiaszükségeleteinek legalább felét ne tudná fedezni biomasszával.
[*] József Benedek, Tihamér-Tibor Sebestyén, Blanka Bartók (2018): Evaluation of renewable energy sources in peripheral areas and renewable energy-based rural development. Renewable and Sustainable Energy Reviews, 90, 516–535.