A BBTE részéről Osváth-Ferencz Márta, a Magyar Biológiai és Ökológiai Intézet munkatársa, valamint Rákosy László, a Taxonómiai és Ökológiai Intézet oktatója vett részt abban a kutatásban, mely a nagyfoltú hangyaboglárka-lepkék különböző európai populációinak méretét, túlélési rátáját, nemi arányait vizsgálta.
A védett fajok közé tartozó nagyfoltú hangyaboglárka (Maculinea arion) főként száraz és félszáraz gyepeken fordul elő. Tavaszi formája leginkább a kakukkfűfajokat (Thymus spp.), míg nyári formája a szurokfüvet (Origanum vulgare) használja petézésre. Hernyói, a negyedik lárvastádiumba érkezve, a tápnövényről a talajra ereszkednek, ahol leginkább kémiai manipulációval veszik rá a vörös bütyköshangyákat (Myrmica spp.), hogy befogadják őket. Fejlődésük a hangyafészekben fejeződik be, a lárvák hangyaivadékokat fogyasztva válnak kifejlett lepkékké.
A két BBTE-s biológus, Osváth-Ferencz Márta és Rákosy László közreműködésével végzett hiánypótló vizsgálat a nagyfoltú hangyaboglárka populációvizsgálatára – a populációk méretére, a túlélési rátára, valamint a nemek közötti arányra – összpontosított. A vizsgálatok az olaszországi Cuneo város környékén, a magyarországi Vértes tájegység két pontján, a lengyelországi Piaski település vonzáskörében, Romániában pedig Dés városa mellett zajlottak. Az adatgyűjtés minden esetben a jelölés-visszafogás módszer segítségével – területenként eltérő években – történt, főként a június és július vége közötti időszakban, lehetőség szerint lefedve a lepkék teljes repülési időszakát.
Az eredmények azt mutatják, hogy az egyedek napi túlélését befolyásoló tényezők eltérőek lehetnek, de a túlélési valószínűség leggyakrabban az egyedek életkorának növekedésével csökken. A nemek között nem figyelhető meg különbség túlélés tekintetében. Kisebb populációk esetén a hímek és nőstények aránya utóbbiak javára billen el. Érdekes eredménynek számít, hogy bizonyos populációk esetében egyáltalán nem volt észlelhető a proterandria, vagyis a hím és nőstény egyedek repülése ugyanakkor kezdődött, valamint a repülési csúcs is azonos időpontra esett. Ez kis populációk esetén feltehetően a szelekciós nyomás következménye. A reproduktív aszinkronitás megszűnése, a hím és nőstény egyedek repülési időszakának tökéletes egybeesése pozitívan befolyásolhatja a populációméretet, mivel ezáltal nő az egyedek találkozásának esélye.
A vizsgált populációk mérete 100 és 1600 egyed között változott. A kisméretű populációk a kihalás szélén állnak, ami feltehetően a nem megfelelő területhasználat, a túllegeltetés vagy a teljes felhagyás következménye.
[* ] Márta Osváth-Ferencz, Simona Bonelli, Piotr Nowicki, László Peregovits, László Rákosy, Marcin Sielezniew, Agata Kostro-Ambroziak, Izabela Dziekańska, Ádám Kőrösi (2017): Population demography of the endangered large blue butterfly Maculinea arion in Europe. Journal of Insect Conservation, 21, 411–422.
Szurokfüvön táplálkozó, jelölt nagyfoltú hangyaboglárka-egyed. Osváth-Ferencz Márta fotója.
A tanulmányismertető szerkesztője: Serestély Zalán