dr. Dégi László Csaba, a BBTE Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézetének habilitált docense az egyik szerzője annak a Quality of Life Research hasábjain közölt tanulmánynak, amely az érzelmi hőmérőknek (emotion thermometers) nevezett onkoklinikai szűrőrendszer hatékonyságával foglalkozik. A kutatók feltételezik, hogy egy szélesebb társadalmi minta alapján létrehozható normatív skála hozzájárulna az eszköz jobb alkalmazhatóságához, illetve fölvetik a kérdést, hogy az érzelmi hőmérők között szereplő aggodalom-hőmérő képviselhetné-e az öt hőmérő alkotta rendszert.
Az érzelmi hőmérőket klinikai szakemberek számára fejlesztették ki azzal a céllal, hogy segítségükkel könnyebb legyen eldönteni, mely páciensek szorulnak professzionális érzelmi támogatásra. A szűrő öt elemet tartalmaz, amelyek egy-egy függőleges, hőmérőre emlékeztető, 0-tól 10-ig terjedő skálán azt mérik, hogy adott érzelemtípus – az aggodalom, a szorongás, a depresszió, a düh vagy a segítség iránti igény – milyen intenzíven jellemzi a válaszadót.
A normatív, szélesebb társadalmi mintából származó értékek azért kiemelkedően fontosak, mert ezek viszonylatában pontosabban megállapítható, hogy melyek azok a „hőmérsékletek”, amelyek eltérnek az empirikus értelemben vett normál értékektől, valamint lehetővé teszi életkori és nemi eltérések észlelését. A randomizált mintavétel során 2437 felnőttkorú német állampolgár értékelte saját érzelmi állapotát az érzelmi hőmérők segítségével. Annak érdekében, hogy az érzelmi hőmérők pontosságára is fény derüljön, a megkérdezetteknek egyéb, már kipróbált szűrőeszközök, a PHQ-4-kérdőív, a FACIT-kimerültségmérő, valamint a demoralizációs skála kérdéseire is válaszolniuk kellett.
Az aggodalom-hőmérő mutatta a legmagasabb, 3,15 pontos átlagértéket. Ezt követte a düh 2,33 ponttal, a depresszió 1,65 ponttal, majd a segítség iránti igény 1,18 ponttal. A megkérdezettek 19,2%-a nyilatkozta azt, hogy egyáltalán nincsenek aggodalmai, 39%-a pedig 4 pontban vagy a fölött határozta meg aggodalmai mértékét. Egyesült államokbeli, írországi, dániai, németországi daganatos páciensek körében az aggodalom-hőmérő átlagértéke 3,9 és 6,2 pont között mozgott. Ez meglepően közel áll a 3,15 pontos, javarészt egészséges emberektől származó normatív értékhez. A kutatók egyrészt azzal magyarázzák a jelenséget, hogy az egészséges emberek rendszerint az apró, mindennapi gondjaikra is nagy aggodalommal gondolnak, míg a daganatos megbetegedésekkel élő emberek kimondottan az egészségi állapotukra vonatkoztatják a kérdést, annál is inkább, mert gyakran mentesülnek a munkahelyi kötelezettségek alól. A nők általában véve mind az öt területen nagyobb megterheltségről adtak számot. Az életkor-specifikus eltérések általában esetlegeseknek és elenyészőknek bizonyultak. A tanulmány erős egyezést állapít meg az érzelmi hőmérők átlagértékei és a hasonló érzelemtípusok intenzitásának mérésére használt klinikai szűrők eredményei között. Ugyanakkor kiderült, hogy az aggodalom-hőmérő nem vehetné át egyéb érzelmi hőmérők szerepét, hiszen jóval magasabb átlagértékeket tükröz, mint azok együtt vagy külön-külön.
[*] Andreas Hinz, Alex J. Mitchell, Csaba L. Dégi, Anja Mehnert‑Theuerkauf (2019): Normative values for the distress thermometer (DT) and the emotion thermometers (ET), derived from a German general population sample. Quality of Life Research, 28/1, 277–282.
A tanulmányismertetőt Serestély Zalán szerkesztette.