Hamarosan a könyvesboltok polcaira is felkerül a BBTE Magyar Irodalomtudományi Intézetében oktató irodalomtörténész, dr. Balázs Imre József Üvegfej és homokóra című kötete. Az idén 125 éve született Déry Tibor korai műveivel foglalkozó kismonográfia az Erdélyi Múzeum-Egyesület Kiadójának gondozásában jelenik meg ez év novemberében.
A kismonográfia megírását a szerzői előszó szerint azok a forrásértékű Déry-kiadványok, filológiai újdonságok indokolják, amelyek a Botka Ferenc gondozta Déry Archívum sorozatban láttak napvilágot. A Déry-kutatás jelenlegi feladata egyrészt abban áll, hogy e filológiai feltáró munka eredményeit értelmezze, funkcionálissá tegye, valamint hogy Déry Tibor „irányzatok, irodalomszemléletek határvidékén körvonalazódó életművének” újra megtalálja a helyét a huszadik századi magyar irodalom történetében. A szerző az életmű ritkábban elemzett, perifériára szorított rétegeinek vizsgálatára vállalkozik, érvelése szerint az ide sorolható – erdélyi tárgyú, a populáris irodalom körébe tartozó vagy avantgárd – művek gyakran kulcsszereppel bírhatnak a kanonikus viszonyok tisztázásában.
Izgalmasnak ígérkeznek a kismonográfia Erdély-vonatkozásai. Déry számára – állítja az irodalomtörténész – „Erdély úgy jelentett fontos tapasztalati bázist, hogy nem vált hangsúlyossá életében nyilvánosságra került műveiben”. Erdély-reprezentációi leginkább folyóiratokban, kisebb, eldugottabb kiadványsorozatokban vagy kiadóknál publikált közlései, illetve posztumusz megjelent feljegyzései, memoárjai, álnéven közreadott írásai alapján vizsgálhatók. Ezek a források „arról tanúskodnak, hogy Déry nem viselkedett naiv utazóként Erdéllyel való találkozásaiban, hanem foglalkoztatta a több nézőpont felől kirajzolódó kép”. Beszámolóiban Erdély mint többkultúrájú tér, mint különböző társadalmi rétegek interakciójának helyszíne, mint tipikus figurák felléptetésére alkalmas helyszín tűnik fel. A figurák és az emberi léthelyzetek felől nézi a tájat, a helyszínt, a kulturális teret, és nem fordítva. Ez az Erdéllyel kapcsolatos attitűd a két világháború közötti időszakban mindvégig jellemző maradt Déry írásaira, és olyan vonásnak tekinthető, amely átjárást biztosít a szerző műveinek kevésbé vizsgált avantgárd rétegei felé. Az életmű Erdély-vonatkozásait gazdagítja a jelenleg is Kolozsváron szerkesztett Korunk folyóirat 1927. márciusi lapszámában A homokóra madarai címmel közreadott előadásszöveg. Az írás komoly vitát kavart: Sinkó Ervin hozzászólására Déry ugyancsak a Korunkban válaszolt, polemizálásuk pedig éppen abban az időszakban zajlott, amikor Déry műveiben a leghangsúlyosabb volt a szürrealizmus jelenléte. A kötet többek között arra hívja fel a figyelmet, hogy az Erdély-vonatkozású Déry-művek támpontokat nyújthatnak a szerző több okból is nehezen megközelíthető avantgárd korszakának, életműve korai rétegeinek vizsgálatában.
Balázs Imre József úgy értelmezi a pályakezdő Déry Tibor munkáit, hogy közben elhatárolódik az alkotói pálya közkedvelt fejlődéselvű megközelítésétől. A kötet elemzéseiben éppen ezért sokkal fontosabbá válik a köztességeknek, a szemléletmódok ingamozgásainak a követése, ami többféle műfaj vizsgálatával, több alkorszak, több lehetséges kontextus bevonásával valósul meg.
Szakmai szempontból kétségtelen, hogy hiánypótló munkával van dolgunk, de bizonyára a Déry-kedvelő laikusok is élvezettel lapozzák majd a filológiai kuriózumokat és a Déry-életmű Erdély-vonatkozásait is játékba vonó kötetet.