Szárnyakra várva – Trópusi lepkefajok élő egyedei a kolozsvári Botanikus kertben

December 8-án nyílt meg, és a tervek szerint december 20-áig látogatható az a kiállítás, melynek keretében 17 trópusi lepkefaj több mint 160 élő egyedét tekintheti meg a kolozsvári közönség.

A tárlatnak a kolozsvári Alexandru Borza Botanikus kert rovaremésztő növények számára fenntartott, az esemény alkalmából újranyitott melegháza ad otthont. Érdemes azonban tudni, hogy a lepkék és a rovaremésztő növények egymástól gondosan elkülönített terekben vannak elhelyezve, aki tehát pikáns táplálkozási jelenetekre számít, az ne ide váltson jegyet. A kiállítás a BBTE Biológia és Geológia Karának Taxonómia és Ökológia Intézete, Magyar Biológiai és Ökológiai Intézete, valamint a Román Madártani Egyesület közös erőfeszítése révén került megvalósításra, felelősei: Macalik Kunigunda, a BBTE Magyar Biológiai és Ökológiai Intézetének oktatója, valamint Cristina Craioveanu, az egyetem Taxonómia Intézetének munkatársa.

Macalik elmondása szerint a 17 bemutatott trópusi lepkefaj 3 családba sorolható, a pillangófélék, a fehérlepkék, illetve a tarkalepkék családjába. Mindhárom családnak vannak hazai képviselői – ezeknek a preparált példányai a helyszínen is megtekinthetők. A lepkeház egyedeit egy nagy-britanniai tenyésztőtől rendelték meg, és bebábozódott állapotban érkeztek Kolozsvárra. Helyi szakemberekre, valamint a  Biológia és Geológia Kar projektben részt vevő diákjaira hárult az a feladat, hogy megfelelő körülményeket biztosítsanak a bábok keltetéséhez. A keltetősátrakat éjjel-nappal 30 Celsius-fok körüli hőmérsékleten kell tartani, a páratartalom pedig nem lehet alacsonyabb 70 %-osnál. A biológusok reggelente ellenőrzik, hogy mi történt éjjel a keltetőkben, a fejleményekről Facebookon tájékoztatják a közönséget, a szárnyat bontott egyedek pedig kikerülnek a lepkeházba. Kérdésemre, hogy az itt bemutatott fajok miben különböznek hazai – azonos családokba sorolható – társaiktól, Macalik elsősorban a lepkék mintázatát, szárnyaik fesztávolságát, illetve színezetét emelte ki. A trópusi fajok képviselői általában színesebbek, nagyobb szárnyfesztávúak.

A trópusi fajok – eltérően a nálunk honosaktól – nem mind nektárevők, vannak köztük, amelyek gyümölcsökkel táplálkoznak. A biológus elmondása szerint ez megkönnyíti melegházi tartásukat, a különböző citrusfélék ugyanis tökéletesen kielégítik táplálkozási igényeiket, míg a nektárevők esetében cukros vízzel lehet pótolni a nektárt.

A kiállítás keretében megtekinthető tarkalepkék közül látványosságként a 10 centiméternél is hosszabb szárnyfesztávú azúrlepkét (Morpho peleides), a Hypna clytemnestrát, a Parthenos sylviát, valamint az Idea leuconoét ajánlja figyelmünkbe a szakember. A pillangófélék közül a trópusi Papilio-fajokat látja izgalmasnak szokatlan szárnyformájuk miatt, míg a fehérlepke-fajok közül (ide tartozik a hazai káposztalepke, illetve a citromlepke) a Hebomoia glaucyppét emeli ki mérgező szárnyára hivatkozva. Hozzáteszi: a trópusi lepkék esetében korántsem szokatlan, hogy a mérgező növények levelein kifejlődő lepkefajok maguk is tartalmaznak a természetes ellenségeiket távol tartó mérget, sőt ezt gyakran még egy élénk folt is jelzi a szárnyuk mintázatán.

A lepkeház programfelelőse azt is elárulta, hogy még nem kelt ki az összes lepkefaj, az egyelőre még bábállapotú egyedek között olyan is akad, melynek szárnyfesztávja eléri a 20 centimétert. A repülő egyedek faji összetétele napról napra változik a melegházban, a szárnyra kelt lepkék élettartama ugyanis mindössze néhány nap, miközben szinte lehetetlen előre látni, hogy holnapra épp melyik bábok hagyják el a burkot.

A kiállítás a hét minden napján délelőtt 10.00 és délután 16.30 között látogatható

Hazaszállás. Hebomoia glaucippe

Catopsilia pyranthe

A beszámolót Serestély Zalán szerkesztette.