A BBTE részéről dr. Rákosy László, az egyetem Taxonómiai és Ökológiai Intézetének igazgatója, a Kolozsváron működő Román Lepkészeti Társaság elnöke kapcsolódott be abba a kutatásba, amely a havasi gyöngyházlepke (Boloria pales) szélsőséges környezeti tényezőkhöz és a tájhasználat átalakulásához való speciális alkalmazkodási stratégiáit vizsgálta a romániai Bucsecs Nemzeti Park területén. A kutatók egy ott élő gyöngházlepke-metapopuláció népességsűrűségét, népességdinamikáját, valamint táplálkozási, szaporodási, helyváltoztatási szokásait térképezték fel.
A lepkék megmaradása és faji sokfélesége szempontjából a környezet minősége kiemelkedő jelentőségű. Romániában a hagyományos, extenzív tájhasználatnak köszönhetően számos legelőtípus fennmaradt, ami kedvez a lepkék faji változatosságának. Havasi környezetben, a különböző klimatikus változásokon túl, elsősorban a túllegeltetés jelenthet veszélyt a lepkék megmaradására.
A Nymphalidae családba tartozó havasi gyöngyházlepke leginkább az 1500–2700 méter magasan húzódó havasi legelőket kedveli. Lárvái ibolya- és keserűfűféléken, útifüveken táplálkoznak. Évente általában egy nemzedéke van, repülési időszaka késő júniustól, kora júliustól szeptember első feléig tart. Romániában a Déli-Kárpátok-beli Bucsecs Nemzeti Park jelenti a faj egyik utolsó mentsvárát, a terepkutatás is ezen a területen zajlott.
A terepkutatás során a Szinaja-közeli havasi legelők metapopulációját tanulmányozták. A metapopuláció több helyi populáció halmazát jelenti, amelyek között bevándorlás révén génáramlás van. A kutatási terepet két területre osztották aszerint, hogy legeltetnek rajtuk, vagy sem. A két területet nagyjából ugyanaz az alpesi-szubalpesi növénytakaró borítja.
A kutatók a fogás-jelölés-visszafogás módszert alkalmazták. A befogáskor és visszafogáskor a példányoknak a nemét, a viselkedését (repül, pihen, táplálkozik, interakcionál), szárnyai állapotát jegyezték fel, rögzítették a befogás GPS-koordinátáit, időpontját, a táplálkozás közben befogott egyedek esetében a tápnövény típusát. A terepkutatás során összesen 633 egyedet jelöltek meg (401 hímet és 232 nőstényt). A legeltetett területen a repülő hímek száma a terepkutatás kezdetekor ugrott meg, a nőstényeké csak három-négy héttel később. A csapadékosabb, szelesebb augusztusi napok a hím populációt pusztították erősebben. A nem legeltetett területen augusztus 20-áig szintén a hímek keltek ki nagyobb arányban. Az időjárási jelenségekre hasonlóképpen reagáltak, mint a másik populáció.
Speciális alkalmazkodási stratégiának tekinthető, hogy a repülési időszak mindkét területen kitolódott, a proterandria pedig enyhült, azaz csak kis számú hím repül ki a nőstények előtt. A két jelenség együttesen segíti a rövid ideig tartó szélsőséges időjárási viszonyok átvészelését, hiszen a populációnak egyszerre csak egy része röpképes. Megfigyelték továbbá, hogy a hímek nagyobb távokat tesznek meg, és több időt töltenek repüléssel, mint a nőstények, aminek az egyik lehetséges oka abban keresendő, hogy más-más virágok nektárát kedvelik, a hímek az őszirózsafélékét, a nőstények a loncfélékét. A populáció sokkal gyérebb volt, a népességdinamika pedig megváltozott azon a területen, ahol intenzív legeltetés történt. Ezen a területen az egyedek kénytelenek nagyobb röptávokat megtenni és több energiát fordítani arra, hogy nektárhoz jussanak. Mindez arra figyelmeztet, hogy a tájhasználat módja erősebb szabályozásra szorul.
[* ] Stefan Ehl et alii (2019): Dispersal and adaptation strategies of the high mountain butterfly Boloria pales in the Romanian Carpathians. Frontiers in Zoology, (2019) 16:1.
A tanulmányismertetőt Serestély Zalán szerkesztette.