Közel fél év telt el azóta, hogy a BBTE vezetősége úgy döntött, a SARS-CoV-2 vírus terjedésének lassítása érdekében online platformokra „költözteti át” a 2019/2020-as tanév második szemeszterét. Nemcsak az egyetemi oktatás, hanem a kutatási projektek terén is óriási változások álltak be, nehézkesebbé váltak a külföldi tanulmányutak, a terepmunka, a tudományos forrásokhoz való hozzáférés, sok esetben új kutatási fókuszok bukkantak fel. Fél év egy világjárvány „életében” talán rövid távnak számít, azonban már éppen elég ahhoz, hogy adatszerű kimutatásaink legyenek bizonyos változásokról, és hogy ezek tükrében szakszerű képet alkothassunk a járvány várható, közép távú hatásaira vonatkozóan. Ankétunk eltekint a járvány orvostudományi, humánbiológiai, virológiai vagy közegészségügyi megközelítéseitől, és arra törekszik, hogy egy mozaikszerű, multidiszciplináris körkép keretében megmutassa, életünk mely területein tapasztalhatók máris kézzelfogható változások, milyen természetűek ezek, és mit vetítenek előre a következő fél-egy évre vonatkozóan. Az ankét keretében a legkülönbözőbb tudományterületeket képviselő BBTE-s szakértőket, médiaszakembert, közgazdászt, kommunikációs, illetve neveléstudományi szakembert, szociológust, pszichoonkológust, pszichológust kértünk fel, hogy ossza meg velünk a járvány hatásaival kapcsolatos tapasztalatait.
* * *
Hogyan íródik be a designkultúrába a világjárvány tapasztalata? Hogyan viszonyulnak hozzá a nagy fashion cégek? Van már olyan, hogy „járványdivat”? Egyáltalán milyen helyzetbe hozza a járvány a divatcégeket?
Dr. Keszeg Annát, a BBTE Kommunikáció-, Közkapcsolatok és Reklám Intézetének egyetemi adjunktusát kérdeztük
K. A.: Gyorsan tisztázom, designkultúra alatt materiális környezetünket, egyéni/családi/közösségi tárgyi világainkat értem. Az egyik legnagyobb hozadéka a világjárványnak, hogy egymás designdöntéseiről már nemcsak közeli barátságok esetében van tapasztalatunk. Nem volt még olyan korszaka az emberiség történelmének, amikor a lakhatási körülményeinkbe ilyen sokan kezdtek belelátni. A materiális kultúra kutatójaként én is nagyon aláírom azt az állítást, hogy a járvány a társadalmi olló kinyílásának a tapasztalatát valósággal az arcunkba vágta: az otthonok közötti különbségek egy tanszéki megbeszélésén, egy egyetemi órán rögtön látszódtak, s ilyenkor gondoljunk arra is, hogy a hálózatba kapcsolt, látható otthon eleve privilégium. A nagy megmondóembert, Michel Foucault-t parafrazálva azt mondanám, hogy a közbeszédből kitaszítottak most nemcsak meghallhatatlanok, hanem megláthatatlanok, elérhetetlenek is lettek. Tagja voltam én is a Magyar Nemzeti Múzeum kezdeményezte My Home Office Challenge-nek, és nagyon megdöbbentő volt azt látni, mennyire a középosztály bulija volt a home office. A designkultúrára leginkább tehát így volt hatása a járványnak, hogy tudatosította bennünk, a társadalmi megmérettetésünk minden korábbinál erősebben függ a lakás, a design, az eszközparkunk jelentette státuszjelölőktől.
A divatcégeket nagyon telibe kapta a járvány tapasztalata: 2020. március elején jártak le a nemzetközi divathetek (New York-London-Milánó-Párizs sorrendben): a milánói éppen akkor zajlott, amikor Lombardia tartományban elszabadultak a járványmutatók. Az iparág vezető személyiségei, akik évente többszáz repülést bonyolítottak, máról holnapra otthonmaradásra kényszerültek. Soha nem hallottam többet beszélni iparági szereplőket a társadalmi egyenlőtlenségekkel való szembenézés szükségességéről, mint ebben az időszakban. Li Edelkoort holland trendkutató antidivat-manifesztóját szokás ezzel kapcsolatban idézni: Edelkoort március elején már hangoztatta, hogy szerencsés esetben a világjárvány a divatipar nagy öntudatra ébredését idézheti elő. Végre kiderülhet a túlfogyasztáson alapuló üzleti modell fenntarthatatlanná válása. Edelkoort szerint a pandémia segít beláttatni az iparág csúcspozícióban levő szereplőivel, hogy a fenntarthatóságra való radikális átállás az egyetlen megoldás. Az elmozdulás jelei látszanak: sok divatház tette át divatbemutatói helyszínét online platformra, gondolta újra termelési görbéjét. Ugyanakkor e pár hónap tapasztalata alapján nem lehet még arról beszélni, hogy a túlfogyasztás modellje komolyan átalakult volna. Ha formai szempontból tekintünk a járványdivatra, a maszkok, a social distancing jelenségére reflektáló darabok (fejre kerülő burák, széles fazonok, amelyek mesterségesen is távol tartanak másoktól stb.) ugyanúgy fogyasztásra, új ruhadarab megvásárlására sarkallnak, mint a korábbi iparági modell termékei.
Sorozatunk előző részei elérhetők itt:
BBTE LAB Járványkörkép: Dégi László Csaba
BBTE LAB Járványkörkép: Rácz Béla-Gergely
BBTE LAB Járványkörkép: Bátori Anna
BBTE LAB Járványkörkép: Holló László
BBTE LAB Járványkörkép: Geambașu Réka
