BBTE Pszichológiai és Neveléstudományok Karának doktorandusza, Bogdan Ioan Voinescu is hozzájárult annak a nagyszabású, hiánypótló tanulmánynak az elkészítéséhez, mely helyi szakemberek bevonásával térképezte fel a közép- és kelet-európai mentális egészséggondozás elmúlt huszonöt esztendejét. A huszonnyolc kutató közreműködésével gyűjtött adatok a volt Szovjetunió keleti és balti országaira, a keleti blokk közép-európai országaira, illetve a délkelet-európai országokra vonatkoznak. A tanulmány 458 teljes szöveg (felmérések, tanulmányok, statisztikák stb.) feldolgozása nyomán készült.
Noha a kutatók állítása szerint a közép- és kelet-európai régió országainak mentális egészséggondozási gyakorlatai nemcsak az Európa egyéb régióiban tapasztaltaktól, de esetenként egymástól is jelentősen eltérnek, mégis fölfedezhető néhány tendencia, mely általánosan jellemzi ezeket. „Azok a strukturális mérvű társadalmi-gazdasági változások, amelyek 1989 és 1991 között mentek végbe az említett régióban, elvileg lehetségessé tennék minden egyes ország számára, hogy – a korábbi ideológiai gátakat felszámolva –, orvosolják a mentális egészséggondozással kapcsolatos problémákat” – vetik föl a tanulmány szerzői, majd arra hívják fel a figyelmet, hogy ehhez képest az időről időre előrevetített reformok máig sem történtek meg, a szerhasználók és a mentális betegségekkel küszködő egyének óriási száma a régióban világviszonylatban is az egyik legsúlyosabb egészségügyi teher, a közelmúlt súlyos politikai konfliktusai (például a délszláv háború) nyomán kialakult poszttraumatikus stressz és egyéb mentális zavarok gyakorisága emelkedett, a régióban elkövetett öngyilkosságok száma európai skálán a közepestől a magasig terjed, az alkoholfogyasztás pedig súlyos problémát jelent.
A régió mentális egészséggondozási rendszereivel kapcsolatban a következő problémákat látják a legaggasztóbbaknak: a forráselosztással kapcsolatos döntések homályosak, átláthatatlanok, sokkal inkább ideológiai alapon történnek, mintsem tudományos kutatásokra és megfontolásokra hagyatkozva. A súlyos mentális betegségekkel küszködő emberek kezelése szinte kizárólag csak a kormányok által alapított és fenntartott, nagy pszichiátriai klinikákon történik, vagyis: a „intézménytelenítés”-ként vagy „kitagolás”-ként emlegetett, a totális intézmények felszámolását célzó törekvések a régióban még nem jellemzők. A mentális egészséggondozásra költött összegek messze alulmúlják az európai uniós átlagot, ráadásul a források javát idejétmúlt, elavult egészségügyi intézményrendszerekbe fektetik. Túlzottan hosszú vagy elfogadhatatlanul rövid a kórházi tartózkodások ideje, gyakoriak az erőszakos pszichiátriai túlkapások, számos esetben sérülnek az alapvető emberi jogok. A személyzetet, a betegeket, a betegek hozzátartozóit, egyáltalán, a polgárokat nem kezelik partnerként a kezelési folyamatban. Komoly probléma a betegek stigmatizációja, amely ugyancsak messze meghaladja az uniós átlagot. A pszichiátriai vonatkozású társadalomtudományi ágazatok, például a szociálpszichiátria vagy a pszichiátriai járványtan igen alulfejlettek, európai viszonylatban a kelet- és közép-európai oszrágokban a legalacsonyabb az egy főre eső mentálhigiéniai kutatások száma.
Alulról építkező, az érintett országok fiatal szakembereit is mozgósító-bevonó kezdeményezésként a Petr Winkler és Dzmitry Krupchanka vezetésével végzett, nagyszabású kutatás jócskán hozzájárulhat ahhoz, hogy a közép- és kelet-európai régió mintegy önerőből felrajzolja magát mentális egészséggondozás Európa- és világtérképére.
[* ] Petr Winkler, Dzmitry Krupchanka et alii (2017): A blind spot on the global mental health map: a scoping review of 25 years’ development of mental health care for people with severe mental illnesses in central and eastern Europe. The Lancet Psychiatry, 4/8, 634–642.
A kép illusztráció. Forrás: https://www.gizmodo.com.au/2016/04/addiction-could-be-is-more-like-a-learning-disorder-than-a-disease/
A tanulmányismertető szerkesztője: Serestély Zalán